Bacskai Béla:
Gömöri hullámzások
Kenyérhátú dombok
morzsaléka
a festő.
Hullámzik az emlékezés,
fodrozódik,
akár a tó vize,
kiviszi a pecabot úszóját
a parthoz.
Szabó Gyula: Csehbányai ősz
Már nem
a nyíló virágok
üdesége
marasztal.
A sárguló, és akár a tükör,
kíváncsi
fák, bokrok
levelei, a termés
becézgető
színpompája.
Szülőföldem
visszapillantó tükör.
Az ősz az,
aki születésem óta
felkészít a szégyenlős,
kapucniban járó
halálra.
Janiga József: Civilek
Szalmakalapjának karimája
akár a Szaturnusz
gyűrűje.
A vastagra
hizlalt felhőből
lecsöpögő festék
házat, szénaboglyát,
szülőföldet,
Csallóközt
teremtett.
Lőrincz Gyula: A pusztán
Személyesen
ismerte Picassót,
akárcsak a
bús, magyar pusztát.
A kiszáradt fát
gyökerestül kiásva,
a gödörbe dobta
könnyes
zsebkendőjét.
Jakoby Gyula: A forrásnál
Műgonddal süt le a nap
a forrás
körüli tájra.
A színek elalvás előtt
fordítva veszik magukra
a lemenő nap
pizsamáját,
a világért se hagyják
elúszni a szerencsét.
A véletlen félrenéz
egy pillanatra.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)