Fellinger Károly: Rendületlenül

2022. január 14., 08:24
Kopriva Attila: Bad Bocklet (olaj, farostlemez, 60 × 80 cm, 2017)

Bobory Zoltánnak, szeretettel

A Székesfehérvári járás települései


ABA

Mezőföld északi részén
gyakori madár a gólya,
Sárvíz-völgyben rövid bizony
a sok legény bugyogója.

Besenyők faluja Aba,
nem gyávák ők, szívük dobban,
ozorai ütközetben
küzdöttek ám a legjobban.

Bodakajtor kajtat, kutat,
szerencsemadarat vesznek,
Belsőábránd ábrándozva
levágja ínyenc levesnek.

Aba város lakossága
szerencsétlen, nehezen nyel,
a szerencsemadár combja
sótlan, rágós, ehetetlen.


BAKONYKÚTI

Bakonykúti mély gémeskút,
vize nincs, de vár ma rád.
Üres vödrét, ha felhúzod,
kiönti a bánatát.

Bakonykúti kis zsákfalu,
telis-tele értékkel,
Kincsesbánya felé, pajtás,
vedd az irányt majd éjjel.

Három vízimalma volt ám,
téglagyára, kőkemény,
négy fiat is költött náluk
a gazdagság, a remény.

Garabonciás élt benne,
repült a szél előle,
ha kivágnak erre egy fát,
szobor készül belőle.

Bogrács-hegyre, Burok-völgybe,
mezsgye vezet, fut az út,
ha itt hagyjuk délutánra
a szép pihenőfalut.


CSÓR

Csór község lakói között
nincsen, aki csórna, csalna,
az elemes lámpa mégis
eltűnik mindig hajnalra.

Elcseni a holdanyóka,
mikor a hold sötét, halott,
megnézi, hogy az óljukba
beültek-e a csillagok.

Becsületes emberré lesz,
aki Csórnak vizét issza,
bárhol él a nagyvilágban,
szíve ide vágyik vissza.


CSŐSZ

Csőszön az ég mindig dörög,
csősz húz csőbe két ördögöt.
Egy dinnyét adva kettőnek,
hajba kapnak, kergetőznek.

Aranyhajú ördögfiak
birkóznak a dinnye miatt,
nem osztoznak meg ők azon,
no de kié lesz a haszon?

Egyikük se kegyes barát,
kitépik a másik haját.
Csőszön a csősz ettől gazdag,
örül a sok aranyhajnak.


FÜLE

Kisfülén, majd Nagyfülén
hallgatózik a csend,
szívecskéjét hallja meg,
hogy dobog odabent.

Legeslegjobb derelye
szentmártonfülei,
barátfüle, szól a csend,
és mindet megeszi.


ISZKASZENTGYÖRGY

Szeplős, öreg, rút szakácsnét
Szent György napnak hajnalán
kilesi a vén Lucifer,
rajta tigris kacagány.

Szent György napján a szakácsnő
duzzog, rinyál, kiabál.
A Duzzogó-forrás mára
elapadt, így áll a bál.

Hempereg a friss vetésben,
harmatos fűben csücsül,
hogy megtetszik az ördögnek,
érzi, sejti legbelül.

Iszkaszentgyörgyi puliszka
Lucifernek szent étel,
pokolba a szakácsnéval,
ha nem ízlik, felképel.


JENŐ

Szőlőszemű falu Jenő,
édesszájú angyal,
ezerjóból a vendége
kap egy vaskalappal.

Búslakodik, sopánkodik,
elgörbül a szája,
Magyarhonnak miért nem volt
Jenő a királya?


KÁLOZ

Szőlőinda keretezi
Káloznak címerét,
gyökértelen ember benne
nem lakik, csak derék.

Címerében kitárt szárnnyal
száll le a fehér lúd,
leereszkedni Kálozra
tudja, hogy nem tévút.

Megóvja a dicső régmúlt.
Kalász van csőrében,
két oldalán zöld sáscsomó
már maga az éden.


KŐSZÁRHEGY

Seuso-kincs
lelőhelye
Kőszárhegy nagy
titka.

Errefelé
szárba szökken
a kő meg a
szikla.

De nem tudják
learatni,
ahogy látom,
mégse,

kicsorbul az
aratástól
a félholdnak
éle.


LOVASBERÉNY

Velencei-hegység felől
esőfelhő a remény,
északi lábánál fekszik
a csinos Lovasberény.

Cziráki-kastély s kápolna
dicséri a hős hazát,
két kőoroszlán jelzi a
kastély főbejáratát.

Pünkösdi királyt választnak,
a versenyzők szeme ég,
az a nagy baj, igazából
nem jár vele feleség.

Lovasberény lóra pattan,
boszorkánya ördögre,
annak is csak lólába van,
vigye a falun körbe.


MOHA

Gaja-patak mentén fekszik,
a Móri-árokban pihen,
nem szenved szükséget soha,
sem gyönyörben, sem semmiben.

Mohai Ágnes ásványvíz,
áldás benne bizony sok van,
forrásához vén platánsor
vezet büszkén, libasorban.

Minden év húshagyó keddjén
jóllakott legények főleg,
korommal bekenik arcát
a lányoknak, büszke nőknek.

Éljen hát a tikverőzés,
a férfi nem lehet mulya,
Moha község a kutyások
leghíresebbik faluja.


NÁDASLADÁNY

Sárvíz mellett fekvő fészek,
királynéi birtok régen,
Nádasladányban a gyönyört
nem kell hosszan keresgélnem.

A Nádasdy-kastély védett,
könyvtárszoba köszönt, fogad,
Ősök csarnokába lépve
megtalálod az álmodat.

Kastélyparkban kocsányos tölgy,
keleti életfa, platán,
jó volna, ha az ostorfát
jókedvűen megmászhatnám.


PÁTKA

Pátkán élni páratlan,
igazi élvezet,
Császár-vízbe, aki lép,
még tán gróf is lehet.

Itt volt gyerek Gárdonyi,
mindenkit megkedvelt,
zsákfaluban láthatott
zsákban futó versenyt.

Nagy a hold kislábujja.
Miért hoztam szóba?
Hogy ne lássák, bedugja
a víztározóba.


SÁRVÍZ

Sárvíz mellett van Sárkeszi,
boszorkányát a gond eszi.
Eltörött a seprű nyele,
hogy szálljon most Buda fele?

Fogához veri a garast,
bár fogatlan, mint egy paraszt.
Nyírfa nyélre nincsen pénze,
inkább felül a szekérre.


POLGÁRDI

Cinca, Bökénysomlyó,
kész a boroshordó,
Polgárdin a szőlőhegyen
Seuso kincsét keresem.

Római út régen
volt a határszélen,
Somlyó-hegyi monostorrom,
beleütöttem az orrom.

Kinek nyelve fegyver,
az külügyminiszter,
Ifjabb gróf Andrássy Gyula
sírjában is maga ura.


SÁRKERESZT

Marokszedők, jó kaszások
mesélik, de halkan,
johanniták adtak nevet
Sárkeresztnek hajdan.

Búzakévékből rakják ám
a búzakeresztet,
búzakepének is mondják,
kik szántanak-vetnek.

Itt született Bársony István,
természet barátja,
emlékparkja, szülőháza
a vendéget várja.

Vadászíró, bátor ember,
sose felelőtlen,
szobra van a Kerepesi
híres temetőben.


SÁROSD

Tükröspuszta a Nap tükre,
megnézhetné magát benne,
ha nem volna, az áldóját,
olyan sötét, kormos este.

Sárosdon lovászok éltek,
győzött a ló akarata,
lórajcsúrrá lett a porta,
sarat dagasztott a pata.

Aki patkót venne hármat,
annak bizony itt a helye,
várja őt Sallay László
páratlan kovácsműhelye.


SÁRSZENTMIHÁLY

Sárszentmihályt ezer éve
Kérnek hívták a népek,
Ős Kér nemzetsége lakta,
megvédve a vidéket.

Itt született Zichy Jenő,
Ázsiában kutatott,
tudni szerette volna, hogy
hol éltek a magyarok.

Sárpentele lakosa volt
vadász Széchenyi Zsigmond,
a legnagyobb hős utazónk,
az utókor bármit mond.


SEREGÉLYES

Seregélyes fölött aztán
mindig derűs az ég,
földkerekség éke lett a
Zichy–Hadik-kastély.

A seregélyesi tájház
múltba repít vissza,
mutatja, a népművészet
egyszerű és tiszta.

Seregélyes nagyközségnek
kincs Szőlőhegy falva,
Szőlőhegyen, Öreghegyen,
koldus fakad dalra.

Nagy lehet az ég haragja,
mondhatja akárki,
seregély a dús szőlőnek
nem tud ellenállni.


SOPONYA

Soponyai óriások
Nagylángra ballagnak át,
meggyújtják a kis csillagok,
petróleumlámpáját.

A nagylángi Zichy-kastélyt
Pollack Mihály tervezte,
nevelőként ott dolgozott
a költő Takács Imre.

Gazdatisztként serénykedett
Szentirmay Elemér,
dalaival, nótáival
a nép szívéhez elér.

Soponyai óriások
Nagylángra ballagnak át,
meggyújtják a kis csillagok
petróleumlámpáját.


SZABADBATTYÁN

Szabadbattyáni Csíkvárból
maradt meg a Kula-torony,
őrként vigyáz a községre,
egyenesen felsőfokon.

Római kori villája
Pannónia legnagyobbja,
eltűnt ezüst kincseiből
a község is gazdagodna.

Enyészeté lett bizony a
Batthyányak szép kastélya,
valamennyi házban azért
van belőle néhány tégla.

Angolkertjét Cifrakertnek
nevezte el Szabadbattyán,
ma a múlttal feleselget
negyvenkét hatalmas platán.


TÁC

A fényes nagy római kort
tálcán kapod Tácon,
szabadtéri múzeumot
láthatsz itt akárhol.

Fontos tartománygyűlések
színhelye, tanúja,
Gorsiumot megfejteni
jövőkép lett újra.


ÚRHIDA

Völgyekkel tagolt halmocskán
fekszik Úrhida község,
száll felette egy angyalka,
arra vár, hogy felköszöntsék.

Három kőkeresztje előtt
letérdepel a szellő,
napernyője árnyékot ad,
hűséges vándorfelhő.

Bicskás zsákfalu Úrhida,
az ördög csak itt mulat,
nem csoda, ha hazafelé
nem találja az utat.


SÁRVÍZ

Sárvíz mellett van Sárkeszi,
boszorkányát a gond eszi.
Eltörött a seprű nyele,
hogy szálljon most Buda fele?

Fogához veri a garast,
bár fogatlan, mint egy paraszt.
Nyírfa nyélre nincsen pénze,
inkább felül a szekérre.


ZÁMOLY

Borért küldték az ördögöt,
de az lett a vége,
miután a bort kiitta,
víz került helyébe.

Forráspuszta meg Szőlőhegy,
Zámolyi-medence,
kirabolták a boszorkát,
nincsen már kredence.

Zámolyon a vakszerencse
oly előrelátó,
okosabb, mint sokan hiszik,
telibe találó.

Híres költők születtek itt,
mint Csanádi Imre,
csillaghálóval halászva
rátalált a hitre.

Csoóri Sándor a bölcsőben
ahogy sírt, az vers volt,
megnyílott a szeme előtt
a rend és a mennybolt.

Kerekszenttamási templom,
ó, sose veszejt el,
Istenre és hazára lelsz
bekötött két szemmel.


SZÉKESFEHÉRVÁR

Királyok városa van a kis szívemben,
felelősség, mély hit élni benne, tudom,
azonosulni önmagammal, nemzetemmel,
nem feladva, sajnálkozva félúton.

Szívem egy darabja ott maradt helyettem,
hiába akartam, nem jött szememre álom,
Vörösmartyt, aztán Pilinszkyt idéztem,
hideg kályhát karolva át, hogy ne fázzon.

A mocsárral körülvett várost a tatár
bevenni nem tudta, jött a hóolvadás,
okos szerencse, nem bízza véletlenre,
apró dolgokon múlik a megmaradás.

Királyok városa van a kis szívemben,
a rendi szabadság Aranybullája int,
fehér krétával a sötét fellegekre
keresztet rajzolni, magyar, muszáj megint.