Fellinger Károly: Versek

2022. március 02., 08:07
Kristó Róbert: Vonalkódok - Árnyék és fény VI.

Hiány

Őrizzél engem,
szaladni vágyom,
hagyd, hogy a honvágy
majd rám találjon.


Ablak az emlék,
didergő szolga,
rálehelek most,
szívet rajzolva.


Vigyázz a tűzre,
félsz tőle, látom,
minden születés
dicső karácsony.


Szabad vagy végül,
irány a hegynek,
amit nem akarsz,
nem kell megtenned.


Őrizzél engem,
szaladni vágyom,
hagyd, hogy a honvágy
majd rám találjon.


Műterem

Pilinszky az órájára néz
Fellegekben jár,
de a hullámok maguk
alá temetik.


A vízen lépdel,
vak Jézus. Lába alatt
kiszárad a tó.


Halottakat támaszt
fel, kiket életükben
már eltemetnek.


Ugróiskola

(Nemes Nagy Ágnes 100. születésnapjára)

Két kép van egymás mellett, az egyiken
zöld a háttér, középen pedig fehér
a galamb. A másik képen a háttér
és a galamb is fehér, de a galamb
körvonalait jól látni, merthogy kék
ceruzával rajzolták a hófehér,
üres papírlapra. Hogyha a mélyzöld
hátterű képet harminc másodpercig
bámulod, majd hirtelen ránézel a
másik képre, a fehér galambot ott
már zöldnek látod, a háttér azonban
fehér marad. Az illúzió addig
érvényesül, amíg folyamatosan
pislogsz, pislogatsz, mint akinek a
valóság belement mindkét szemébe.


Fehér

Fehér galamb ül a börtönkerítésen,
jól megrázza magát, tollát tisztogatja,
magasba száll, röppen dolga végeztével,
sötét ürülékét fehér falon hagyja.


Szembenéz most velem az utolsó óra,
világ végére űz, mindvégig vigyáz rám,
szabad esőcsepptől lúdbőrzik a tócsa,
belőle kortyol egy eltévedt vak bárány.


Hófehér falakkal tüntet a valóság,
békés fehér galamb az igazság rajta,
hirdeti a nagy fal, tiszta, mint a jóság,
de a galamb büszkén, magától leszarja.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)