Filip Tamás: Versek

2020. május 13., 10:24
Haris László: A legfőbb jó a vízhez hasonló (fotó, brómezüst barit kasírozva, 100×100 cm, 1969)

A másiknak sikerül 

 

Az út egyszerre lejt és emelkedik,

és hullámzanak a befagyott tavak.

Itt vagyok még, s már ott is,

megelőztem magamat.

 

Aki itt maradt belőlem,

ittléte minden percét élvezi.

Azt mondja, jó helyen van és

jó időben. Legyen igaza neki!

 

A másik a könyörülő Istenhez

fut, találkozni akar vele,

de hiába fut, arra várnia kell,

még nem jött el az ideje.

 

Két zene szól a rádióból,

két könyv sorain lohol a szem.

Ugye, örökké tart ez a döntetlen?

Miről beszélsz? Ez kettős győzelem. 

 

Új szájak, új fogak

 

Nyár elején a víz felett csapkodok,

tiszavirág a tiszavirágok közt, néhány

percig önkívületben, aztán a halaké

leszek, télen a hó alatt alszom, mint

a zuzmó, míg egy rénszarvas kikapar.

Boldoggá teszem, aki fölfal, én túlélem,

marad belőlem elég, keresek új szájakat,

új fogakat, a pusztulásban sokasodom.

 

 

Csapdák

Gogol-köpenyt visel a szibériai

prémvadász. Hátizsákjában

Az őrült naplója s a Félkegyelmű.

Író lesz belőle is, de addig még sok

csapdát kell kitennie, és

összegyűjtenie a zsákmányt,

legyen gallérnak való a sok-sok

köpenyre, melyekről álmodoznak

a szegény csinovnyikok.

 

(Karantének)