Jegyzetek egy Pilinszky-parafrázishoz
– nekünk már csak a félelem maradt
– a szobának minimum nyolc sarka van, a kilencedik öklöd nyomát mintázza
– testünkön minden hajlat megreped szavaink súlya alatt
– ha minden sarok sötét, hová vetül a fény
– próbálkozok
– a karod, ahogy megrándul; a közeledésed, ahogy egyre aggasztóbb
– veled a fény sötét lesz / ha itt vagy, minden elsötétül
– félek
– a korom a testemhez tapad
– a szobának minimum nyolc sarka van, egyet se látni a füsttől
– itt ragadtam, mint hamu a padló repedései közt
fényérzékeny
műanyagból formázták szirmaim
így zártak mozdulatlanságba
a bezártság idegen és otthonos egyszerre
rokonaimra gondolok a temetőben
ők tudják csak igazán milyen a csend
irigykedve nézem a többi cserepet
mintha a hasonmásaim lennének
egymás közt beszélgetnek
egy számomra ismeretlen nyelven
csak a nevetésük értem
vízzel táplálod őket portalanítasz
rám rétegekben rakódik a kosz
elfeleded milyen voltam új koromban
neked a múlt
nekem az örökkévalóság
*A szerző a Kortárs Hangon pályázat egyik 2023-as lapdíjasa
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)
Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.
A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.