képzellek:
lehetnél zöld csillag, vérhold,
kék bolygó a messzi fentben,
fúj a szél, szinte elérlek,
ahogy kinyújtom a kezem,
a megszólításon túl ragyogsz
két fénynyaláb között,
a szépségemet hoztad ajándékba.
nem maradsz sokat,
mielőtt indulsz, illatot könnyezel,
színes befőttesüvegbe zárom,
mindenhova magammal viszem a pulóvered,
pedig a felhőknek nincs is szüksége pamutra,
de te olyan felhő vagy,
a kedvenc felhőm, az összes felhő közül
és ha tényleg menned kell,
hát menj, engem ne vigyél magaddal,
azért, hogy újból oda képzelhesselek
a vakító kékre, kénytelen leszek
rágyújtani egy már félig
elszívott cigarettára.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. szeptember 19-i számában.)