Babits Mihály: Jászai Mari halálára

2020. február 23., 21:23

Jászai Mari Medea szerepében – Forrás: Wikipédia

Mint a munkás, ha elállítja gépeit

gyásza jeléül: állítsd el titokzatos

szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha

kitagadott Orestes, mert Elektra tünt

az alvilágba, nővéred, ki gondosan

ápolt és dajkált, áldozott és siratott

és siratott...

De te éltél, Orestes, s láttad homlokán

a csillagot, amilyen nem égett talán

koldus korunkban senki másnak homlokán;

a csillagot, mely hit volt, fenség, és kemény

magasságok dacával izzó tiszta fény:

hiába már! a csillag elhúnyt, s nincs remény!

És nincs remény!

Aegisthos úr itt s Klytaemnestra! Alacsony

mimek fertőzik palotánkat; és te bolygsz,

királyfi, rongyban, s nem tudják, ki vagy? mig Ő

elszállt az Ürbe! Hol a mozgókép amely

megőrzi léptét? Hol a fonográf, nemes

hangjának? Elszállt a sugár! Ki hozza vissza?

Ki hozza vissza?

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. február 22-i számában.)

Nagyapámék

2021. február 06., szombat

„Átokul hagyom hátra –

Rigmusolta a jó öreg –, hogy az én

Síromat ne gondozzák. Vessék be

Fűvel és kaszálják, hogy halálomban is

Hasznos legyek.”

Versek

2021. február 04., csütörtök

Talán horvát, székely,

de leginkább magyar

vérem vérét onthatta

szablya, vadkan agyar,

karanténba kerítve

vámpír vírus hadak

ostromolták szomjasan

a hemoglobin falat

Versek

2021. február 04., csütörtök

őszülő hajjal
vénülő csontokkal
az Úr színe előtt
tulajdonképpen
még most is
te nőtlen vagy
én pedig hajadon
vagyok

Versek

2021. február 04., csütörtök

Leárazás lesz a fejünkben, kölcsönös névmás,
végkiárusítás a közös emlékekre,
60-80%, attól függően, melyikünké,
a tied többet ér, jobban emlékszel mindenre.

Ez hát az én országom?

2021. február 03., szerda

Ez hát az én országom?

Az én népem?

Ez, ez az ide-oda lökődő,

megfakult sokaság?

El nem küldött levél Csoóri Sándornak

2021. február 03., szerda

Madárlátta, foszlós kenyér az asztalon,

a lugasban bólogató gesztenyefák,

titkos üzenetre válaszolnak.

Fénylő síneken álmot tolat a magány.

Suttogják a levelek a mennyei suttogást.

A képzelet nem a Teremtés könyve. Csak egy gyűjtemény,
amelyben különböző változatokban megörökítelek. Lesz
formád, méreted, háromnál több kiterjedésed, és sajátos
természetrajzod, olyan jegyekkel, amelyeken a hétköznapi
valóság törvényei nem változtatnak. Ha azt mondom, légy,
leszel, és lesznek viták, hogy vagy-e. Nem számít. Nem a
létezésed, hanem az általad megtestesített hír a fontos