Babits Mihály: Jászai Mari halálára

Szabó Fanni

Versek

Testünkről folyó festékeink formálják alattunk a földet,
a formálódó föld repedezni kezd a vadak szellemétől.

A vadak szelleme beszél velünk,
a beszéd ritmusára önkéntelenül ugrálni kezdünk,
ugrálunk, lábunk erejétől kettéválik köztünk a tér.

Kopriva Nikolett

Versek

Így kiférünk a kapun, lépésünk nem
az erdőbe ér, ahol csak leszaggatnánk a fák
ágait, megtaposnánk a csipkebokrot.
Napokkal később találnánk haza,
már megközelíthetetlen volna a ház.
Itt senki sem mer túl soká távol maradni,
de nem mondja ki.

Varga Melinda

Tavak partján

Ezen a tájon, ahol él,
dér ül a locsi-fecsi beszédre,
hallgatagok, cammogósak a nappalok,
fölösleges gondolatra áttetsző hálót fon
a csönd százlábú pókja.

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Bogdán Lászlónak

Trianon. Háromszor: nem!
Nemet kiáltott Sándor nagyapád,
és tovább mesélt a háborúkról.
Mindenik visszaemlékezés vége egyetlen
kérdést visszhangozott: „Minek vér és halál?”

Juhász Kristóf

Versek

Naptárod, órád egyremegy,
hallod, az idő költözik.
Nézd, nézd: hatalmas a kert.
Ne számold, hányadik.

Acsai Roland

Ez a varjú

Ez a varjú mától
megtér a múlthoz,
kukoricaszárból
rakott kúpok
hegyes tornyáról
felemelkedik az Úrhoz

Pethő Lorand

Versek

érzem számban minden fog lazult
anyám apámmal átsétál a tájon
ajkukról porlik –
fiam még aludj

Bogdán László

Az utolsó határ

Neveket adunk fáknak, füveknek,
szólongatjuk őket, még szeretnek,
és valahol egy keresztúton várnak,
az elmúlásnak adva testüket,
elfelejtjük imádott nevüket

Albert-Lőrincz Márton

Versek

Van ez a kiürültség állapot.

Bele kellene gyömöszölni legalább

egy réges-rég elmúlt réveteg álmot,

amely az élet legalján megmaradt

Bagi Iván

Versek

Agyonhallgat az élet

Felerősíti bennem a nemlétezés képzelt feszültségét.

Vesztésre állok