Babits Mihály: Jászai Mari halálára

2020. február 23., 21:23

Jászai Mari Medea szerepében – Forrás: Wikipédia

Mint a munkás, ha elállítja gépeit

gyásza jeléül: állítsd el titokzatos

szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha

kitagadott Orestes, mert Elektra tünt

az alvilágba, nővéred, ki gondosan

ápolt és dajkált, áldozott és siratott

és siratott...

De te éltél, Orestes, s láttad homlokán

a csillagot, amilyen nem égett talán

koldus korunkban senki másnak homlokán;

a csillagot, mely hit volt, fenség, és kemény

magasságok dacával izzó tiszta fény:

hiába már! a csillag elhúnyt, s nincs remény!

És nincs remény!

Aegisthos úr itt s Klytaemnestra! Alacsony

mimek fertőzik palotánkat; és te bolygsz,

királyfi, rongyban, s nem tudják, ki vagy? mig Ő

elszállt az Ürbe! Hol a mozgókép amely

megőrzi léptét? Hol a fonográf, nemes

hangjának? Elszállt a sugár! Ki hozza vissza?

Ki hozza vissza?

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. február 22-i számában.)

Versek

2020. szeptember 07., hétfő

Testünkről folyó festékeink formálják alattunk a földet,
a formálódó föld repedezni kezd a vadak szellemétől.

A vadak szelleme beszél velünk,
a beszéd ritmusára önkéntelenül ugrálni kezdünk,
ugrálunk, lábunk erejétől kettéválik köztünk a tér.

Így kiférünk a kapun, lépésünk nem
az erdőbe ér, ahol csak leszaggatnánk a fák
ágait, megtaposnánk a csipkebokrot.
Napokkal később találnánk haza,
már megközelíthetetlen volna a ház.
Itt senki sem mer túl soká távol maradni,
de nem mondja ki.

Varga Melinda

Tavak partján

2020. szeptember 06., vasárnap

Ezen a tájon, ahol él,
dér ül a locsi-fecsi beszédre,
hallgatagok, cammogósak a nappalok,
fölösleges gondolatra áttetsző hálót fon
a csönd százlábú pókja.

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Bogdán Lászlónak

2020. szeptember 06., vasárnap

Trianon. Háromszor: nem!
Nemet kiáltott Sándor nagyapád,
és tovább mesélt a háborúkról.
Mindenik visszaemlékezés vége egyetlen
kérdést visszhangozott: „Minek vér és halál?”

Juhász Kristóf

Versek

2020. szeptember 05., szombat

Naptárod, órád egyremegy,
hallod, az idő költözik.
Nézd, nézd: hatalmas a kert.
Ne számold, hányadik.

Acsai Roland

Ez a varjú

2020. szeptember 05., szombat

Ez a varjú mától
megtér a múlthoz,
kukoricaszárból
rakott kúpok
hegyes tornyáról
felemelkedik az Úrhoz

Pethő Lorand

Versek

2020. szeptember 04., péntek

érzem számban minden fog lazult
anyám apámmal átsétál a tájon
ajkukról porlik –
fiam még aludj

Bogdán László

Az utolsó határ

2020. szeptember 04., péntek

Neveket adunk fáknak, füveknek,
szólongatjuk őket, még szeretnek,
és valahol egy keresztúton várnak,
az elmúlásnak adva testüket,
elfelejtjük imádott nevüket