Babits Mihály: Jászai Mari halálára

2020. február 23., 21:23

Jászai Mari Medea szerepében – Forrás: Wikipédia

Mint a munkás, ha elállítja gépeit

gyásza jeléül: állítsd el titokzatos

szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha

kitagadott Orestes, mert Elektra tünt

az alvilágba, nővéred, ki gondosan

ápolt és dajkált, áldozott és siratott

és siratott...

De te éltél, Orestes, s láttad homlokán

a csillagot, amilyen nem égett talán

koldus korunkban senki másnak homlokán;

a csillagot, mely hit volt, fenség, és kemény

magasságok dacával izzó tiszta fény:

hiába már! a csillag elhúnyt, s nincs remény!

És nincs remény!

Aegisthos úr itt s Klytaemnestra! Alacsony

mimek fertőzik palotánkat; és te bolygsz,

királyfi, rongyban, s nem tudják, ki vagy? mig Ő

elszállt az Ürbe! Hol a mozgókép amely

megőrzi léptét? Hol a fonográf, nemes

hangjának? Elszállt a sugár! Ki hozza vissza?

Ki hozza vissza?

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. február 22-i számában.)

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.