Kassay Sára: Versek

2021. március 03., 08:29
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: A soha el nem múló múlt I. (vegyes technika, papír, 57 × 76 cm, 2019.)

énkép(más)

Ma reggel más arcot gomboltam magamra
ugyanaz maradok, csak kicsit újabb a zárka.
Befejezettlen énképek között
új identitások kérnek fel egy másik haláltáncra.

Csillogás tündököl itt a felszínen,
kosztüm alá mélyen elrejthető bármi.
Inkább a vágyódás mások iránt,
mint saját valómra meztelenül várni.

A lepel mikor lehullni kíván
önmagamként sietek hazaérni nyolcra
ahogy a hátamról a normák kabátját levedlem
felteszem életem a maszkom mellé a polcra.

Időtlenség

Az időre akarsz hasonlítani.
Mindig mondod,
hogy elmúlnál magyarázatok nélkül
és múltakat eltiporva szeretnéd
az ábrándokat jövőre váltani.
Ülök csendben.
Az időre akarok hasonlítani.
Némán ragyognék a végtelenségen
s majd öröklétet szeretnék játszani.

Ellopjuk azt, ami nem lehet miénk
s annál, amik most valójában vagyunk
mi annál többnek kívánunk látszani.
Az időre hasonlítunk.

 

Ketten magányosan
József Attila Magány című versére

Saját szemeddel nézek rád
puszta magányt látok benned.
Hogy bocsássam meg magamnak
hogy önmagad tönkretetted?

Mert ahogy halálom áhítod
homlokodon éget a láz
kezed kezemként ölel át
s csak az én szavaim sírod.

Mintha létem léted volna,
egy ritmusra őszül hajunk,
én nyalogatom sebeid.
Látod te is, egyek vagyunk.