Kecöli K. Gergő: Nagyfejű és más versek

2022. január 16., 10:40
Oláh Norbert: Auróra utca 17. (papír, filctoll, akvarell, 100 × 150 cm, 2017)

Nagyfejű

Verset kér megint. Nagy fejével az ágyon ül
szegényem. Haja átéri a szobát keresztben,
és mások óhajától bőszen eltekint. Mit tegyek
érte: a sört felejtsem el? Könnyen vegyem a
saját halálom, és minden napra vers a Viberen?
Így legyen. A vadak is a fegyver elé járnak,
miben vagyok más, mint a vadak. Ki gondolta
volna, hogy vasárnap a hétfő, hogy aranyhalat
fogtam a patakból: amikor a kólát a pultra
borította, a giroszos csirkét vágta, kavargatta.
Nincs titok valóban: boldog vagyok. Más
kérdés, hogy élek, vagy halok.

 

A te nyaralásod

Mennyi minden van, és mintha semmi se
lenne. Épp „görögben” vagy, veled a szíved
szerelme, velem meg a képek, amiket
küldesz: az összes oda hat, ahol
megszülettem, sellőként integetsz a
tengerből, aztán, mint egy modell, megnyitod
a földet, a homok fölött lobog a hajad: és
pofon akarlak vágni, mert nem tiszteled se a
jövőd, se a múltadat. Megértettem, hogy
nem lehetsz enyém.

Talán csak ennyit akartál mondani. Ezért
csinálod a szépség-dolgot, ezért állítod
önmegsemmisítőre a képeket: hogy azt
képzeljem a pixelt nyelem, hogy valami
hazugságban egyesüljek veled, és valahogy,
bárhogy, elfelejtselek. De ezt nem lehet.

 

Androméda

A Börzsönyben ülünk egy medence partján,
csipszet eszünk, megmenekülünk. Tudjuk, hogy
ez jó, elhisszük, hogy jó lesz: és ez ellen szól, ami
összeköt. Megértjük, hogy nincs kiút a
nyárból. A víz tükrében átfut az Androméda-köd.

 

Templom és villamos

Most nem vagy. Hol vagy? Három napja tűntél
el, éjszaka még az aszfalton álltunk, a
négyeshatosnál láttalak utoljára, a tízkilós
táskáddal igyekeztél haza. Most ki fog
imádkozni hozzád? A villamos felé indultál, a
templom szépen állt. Azt mondtad: most építettem,
hogy ne lehessen benned soha kicserélni és
körbezárj engemet, mint óceán a kontinenseket.

 

József körút

A körúton kellett volna mondanom,
még benne volt egy utcai búcsú.
Aztán mi lett? A bérházak fölött madarak
repülnek. A benzikutaknál sorban áll, aki
messzi utakra vár, és hajad a melledet veri.
Most olyan vagy épp, mint az Isten: ketten
uralkodtok fölöttem. Már azt is szeretem, ami
nincs teli, mert célotok nem a boldogság,
hanem a minden.