Csillag Tamás: Másnap – versek

2024. április 20., 10:01

Utcai Dávid: Cím nélkül (akril, vászon, 190 × 260 cm, 2019)

Másnap

A körutak verítékben fürdenek,
nők sétálnak rövidke kabátban.
Lassan felenged a kedvem, hogy legyek,
a fényben most százezer karát van.

A délelőtt szinte sajog a szemnek,
sóhajtoznak az elfagyott zugok.
Nézem a nőket, és annyira szentek,
hogy én is csak sóhajtani tudok.

Valami tűz

A város testére ráfagyott a por,
tömbházak tűnődnek mozdulatlan.
Mint a házfalakon fekvő, lusta folt,
lassan szétfolyok saját magamban.
Semmiben hinni, inkább kín, mint kegy ez,
bizonyságom nagy, fekete vaslemez:
átlátok mindenen, nem ezt akartam.

Nehezít a lépcsőház kockacsendje,
dolgozom, élek, egyszerűn, gyalog.
Az egyszerűséget öltöm szívemre,
mikor dolgozom, mikor hallgatok.
Dühöm letört gyufaméreg, szikra kell:
a plakát ma sem győz meg, higgyem el,
nagyvilágon e kívül nem vagyok.

Szájam szorított, unalmas a harc itt,
szemeimben zord májusok égnek.
Eltördelem a pocsolyák tükreit,
nagyot kéne szaladni, egészet.
Katonatömbök komor lugasában
csak tükrök vannak, csak télikabát van:
s valami tűz, ami mindent feléget.

Kínzó, kegyetlen a rend, robinsoni

Kínzó, kegyetlen a rend, robinsoni,
a templomomban hit helyett rács van.
Nem tudom istent, nem tudom megszokni
magam e mocskos megtisztulásban.
Nem igazgat törvény, csak szabotálnak,
egyszerű vagyok, tiszta, szabad állat
a tömbházak vasszín lugasában.

Az éjszaka csupa hézag, csupa rés,
mindent tudok és semmit se értek.
Karomba csontosodott az ölelés,
csak drótokat látok, s nem fecskéket.
Harminchét évem dühös dalra húroz,
nem találok vissza a kisfiúhoz,
igazat mondani, az egészet.

Talán késő, férfiszemmel nincsenek
nagyot szaladni, élni májusok,
csak cementholdas, csupasz lakótelep:
minden szilánkos, szanaszét hagyott.
Istenem, nézz bele barna szemembe,
ha az kell, büntess, szakíts repeszekre!
Nálad tisztább, se szörnyebb nem vagyok.

Tőzsér Árpád

Ereklye

2024. április 18., csütörtök

Az elhagyott Zetor a réten bizarr ereklye,
s körülötte a letarolt fann-fű is zavarba ejtő. –
Kihullt fogakról révedez a gereblye,
s rég élt lányok markának maradék
melegéről, s őskori sziklákról a fenkő,
s arról, hogy minek ivadéka vajh a faék.

Caliopia Tocală

Vízszobrok

2024. április 16., kedd

Nem vagyok egy hősi végzet elszenvedője,
nem vagyok a történelem, egy diadalmas eposz szereplője,
távol áll tőlem egy Balzac által kitalált
karakter monumentalitása,
egy körbe beleírt személy vagyok, négyzetesbe,
amelyre minden redukálódik

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

2024. április 15., hétfő

Behúzom a függönyt, maradjon kint
legjobb énünk,
a fény,
amit majd oly sokáig hiányolni fogunk,
csukott szemmel,
menni dühödten a falnak,
éghetetlen áldozatot bemutatni
az összes áldozatért

Bánkövi Dorottya

Nőnek a nárciszok – versek

2024. április 14., vasárnap

Mimózalét. Városelhagyó verébhadak,
migrénné torzuló, lefojtott harag.
Fagy, áprilisban a fagy. Víztükör, szél,
hogy az üresség több a gyönyörnél?
Nőnek a nárciszok, nincs tavasz,
húszéves arcra forrt száz év tapasztalat.