cicás bugyi
annak az óvodának nem volt
neve pedig milyen jól nézne ki
itt a versben ha leírhatnám
hogy ami történt hol történt
mondjuk a napsugár óvodában
de nem volt neve csak szép nagy
szomorú fűzfája odamentek
a lányok hogy lehúzzák a bugyijukat
maczekpeti kedvéért akinek
kreol arcából úgy világított ki
katángkék szeme hogy ettől a
kékségtől egyszer én is majdnem
lehúztam a citromsárga cicás
bugyimat de aztán elfutottam
inkább mert túlságosan tetszett
ahhoz a maczekpeti hogy
csak úgy olyan könnyen
otthon meg sírtam a félelemtől
azt hittem többet rám se néz
csakhogy futni kezdett utánam
attól kezdve a többi lánnyal
nem foglalkozott másnap
reggelinél leöntött kakaóval
és megtépte a hajam mert
elfogadtam a bandikától egy negrót
pár nap múlva eljegyzett a fűzfa alatt
épp nyílt a pitypang gyűrűt csinált
a szárából az ujjamra húzta
azt mondta szeret ott
a nagycsoportban abban a
nevesincs óvodában én akkor
mindent megtanultam arról hogy
megy ez a fiúk meg a lányok között
bár mára elég sokat felejtettem
vadszőlő
hársillatú csendben
szavaidon révedezek
megidézem semmiségeinket
engedem hogy szép nagyra
nőjön a nélküled töltött idő
most átölel
most megszúr
most simogat
mint vadszőlő a házad falán
magasra kúszik bennem
élénkzöld hiányod
már lábujjamtól copfomig ér
mámtól holnapomig
fáj és kell hogy ne legyél itt
hogy jobban tudjam
milyen amikor itt vagy