Keszthelyi György: Versek

2020. szeptember 11., 10:12
Péter Alpár: Víz–pont

Konstrukció

Három pár bakancs nyomában,
mint ügető ménes patái mögött,
fröcsköl a sár, de ugyan miért,
ha a fekete vastraverzek
fegyelmezetten rostokolnak.


Isten tudja, mikor lesz ebből park,
vagy valami egyéb, élhető közeg.
Rajtam ne múljék annyi célkitűzés,
más hintette szét ma is a zúzmarát,
a föld sem miattam merevült kővé.
Én csak így, lélekig leplezetlenül
saccolgatom a homályos jövendőt,
mert tisztább időm erre nem akadhat,
míg sáros, disznóbőr bakancsok között
építkezünk és épülünk.

 

Gender

Rikító jégergatyában,
kamasz-zakóban
nem nőhetsz közlegénnyé.
A suta balett lépés sem nimbusz,
csak hiányos kivonat –
nem védhet meg az ostromállapottól.


Vigaszom mindössze annyi, hogy egykor
apám pöcse, mint evidencia
kitett magáért.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)