Király Farkas: A végtelen meghosszabbításai

2020. augusztus 30., 10:39
Csomortáni Gál László: Szép aranyalma (2018)

25.
az idő buborékok sokasága

melyek bolyonganak a térben

amely újabb gömbök társasága

melyek összezárnak az időben


banálisabb versszakot általában

nagy küzdelmek árán sem tudnék

leírni – mégis beletrafáltam

mintha ettől kissé feljebb jutnék


a bezártságból személyre szabottan

kivezető titokzatos létrán

melynek aljában ott van a voltam

tetején pedig vár a leszek énrám


a fene tudja hogy mi lesz édesem

hogy mikor érek a legfelső fokra

s ha azon túllépek: majd éppen szétesem

vagy ráhangolsz az érvényes hőfokra


buborékok sokasága minden

maga a létra és a fokai is mind

csak számít, hogy valamely szinten

a jobb vagy a bal szemed – de kacsint


27.
(reflexió: képtelen krónika XX.)
bandukol pünkösd fertőzött hava.

csak egy fuvallat, csak egy sugár

választja el e mostoha időt

attól, ami lehetne nyár,


az új, a melegséggel teli évszak.

s ami mégsem lesz az, hiszen

beleokádja mocskait az elmúlt

ősz és tél – a terhüket viszem


magammal az elcseszett nyárba,

melyben már nem lesz otthonom.

az élet csalóka dinamikája

miket tervez még – nem tudom.


akkor lesz jó, ha minden sejtemben

tüzet gyújt a tegnap s az azelőtt,

elégeti e milliárdnyi parányt

s feltámasztja hamvukból mielőbb.


legyenek sejtjeim főnixparányok,

hevükben oldódjon minden határ,

s a tűzben olvadjon fel végre

az életre fagyott higanymadár.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)