PS 3.
(ragtime, in dolce stil BF)
azért írom ezt a verset, bébi
mert ebbe érdemes belehalni
keresve nem létező szavakat
míg a szíved-lelked megszakad
leírnád azt, amire szavad nincs
ami egy felfoghatatlan kincs
amikor az, aki valakit szeret
felszakítja a makacs teret
ha a nő a férfit s a férfi a nőt
akarja, nos, széttépi az időt
amikor az ég színes boltozatja
pompáját sátorul vidáman adja
amikor a világ összes színe
csak a szerelem közvetítője
s ha ez a világ el is ég
marad nekik a mindenség
újra verset írok hát bébi
hiszen mindenen túl kell lépni
a tevének át a tű fokán
nekem a magam rubikonán
úgy, hogy félig itt hagyom
magam – és félig átadom
tenyeredbe sorsom vonalát
mert fogaid között te hozod át
a szerelmet a túlsó partra.
Magister Dixit. A mester mondta.
PS 5.
alszol ezért nem látod
belélegzem az álmod
és felrepülök az égbe
és lezuhanok a mélybe
elhozom angyalok tollát
ördögök izzó kontyát
asztalra terítem szépen
ahogy középkori képen
ábrázolná egy piktor
éjszaka, teliholdkor
keverek belőlük rendet
sikoltó szerelmes csendet
borzasztó néma sóhajt
s amit még álmod óhajt
alszol ezért nem érzed
kezemből futnak a képek
s pilláid alá kúsznak
álmodat tenni jobbnak
álmodat tenni szebbnek
álmodd azt hogy szeretlek
hogy belélegzem az álmod
amikor épp nem látod
PS 7.
nélküled nem, csak véled
működhet ez az élet
felmutatnálak, hidd el
mindenki lássa: hittel
kötném hozzád a sorsom
mindenki hallja: mondom
nem vagy sem szűz parázna
sem mérgezett barázda
de pazarlás hogy vesztek
véled akár egy percet
nem érdekel hogy mások
fejében szörnyű rácsok
alatt a tudat pompás
pampája sok hétpróbás
gaz gondolata tombol
hogy mért e sok a jóból
csak mert két kiadásban
vagyunk egyben és -másban
szerelmem ez a helyzet
ez minekünk a végzet
nélküled nem csak véled
ha botorságnak is véled
PS 11.
a nyáron túli nyárban
egy fal nélküli várban
önként belül rekedve
éjjel-nappal remegve
a vesztegzár ölében
időtlenült ködében
az őszön túli őszben
a rémek tánca közben
egy várban bent rekedve
a végtelent szeretve
elzárva a világtól
mely odakint világol
egy télen túli télben
egy nyelven túli nyelven
elmondva azt hogy érte
élni mégis megérte
hisz ezt is lám kibírta
a lelkére rótt tinta
a hangon túli hangban
egy faltalan tavasz van
virágzó fák szerelmek
illatok és kegyelmek
és miazmák és átkok
és bűnök és halálok
*
a nyáron túli nyárban
az őszön túli őszben
a télen túli télben
a faltalan tavaszban
parttalan ölelésben
végtelen maradásban
(Karantének)