Király Farkas: Post Scriptum, avagy Florentino Ariza ismeretlen utóiratai Fermina Dazához írt leveleihez

2020. szeptember 17., 12:38

(részletek)

Kürti Andrea: Wings

PS 3.
(ragtime, in dolce stil BF)

azért írom ezt a verset, bébi
mert ebbe érdemes belehalni

keresve nem létező szavakat
míg a szíved-lelked megszakad

leírnád azt, amire szavad nincs
ami egy felfoghatatlan kincs

amikor az, aki valakit szeret
felszakítja a makacs teret

ha a nő a férfit s a férfi a nőt
akarja, nos, széttépi az időt

amikor az ég színes boltozatja
pompáját sátorul vidáman adja

amikor a világ összes színe

csak a szerelem közvetítője

s ha ez a világ el is ég
marad nekik a mindenség

újra verset írok hát bébi
hiszen mindenen túl kell lépni

a tevének át a tű fokán
nekem a magam rubikonán

úgy, hogy félig itt hagyom
magam – és félig átadom

tenyeredbe sorsom vonalát
mert fogaid között te hozod át

a szerelmet a túlsó partra.

Magister Dixit. A mester mondta.


PS 5.
alszol ezért nem látod
belélegzem az álmod

és felrepülök az égbe
és lezuhanok a mélybe

elhozom angyalok tollát
ördögök izzó kontyát

asztalra terítem szépen
ahogy középkori képen

ábrázolná egy piktor
éjszaka, teliholdkor

keverek belőlük rendet
sikoltó szerelmes csendet

borzasztó néma sóhajt
s amit még álmod óhajt

alszol ezért nem érzed
kezemből futnak a képek

s pilláid alá kúsznak
álmodat tenni jobbnak

álmodat tenni szebbnek
álmodd azt hogy szeretlek

hogy belélegzem az álmod

amikor épp nem látod

PS 7.

nélküled nem, csak véled
működhet ez az élet

felmutatnálak, hidd el
mindenki lássa: hittel

kötném hozzád a sorsom
mindenki hallja: mondom

nem vagy sem szűz parázna
sem mérgezett barázda

de pazarlás hogy vesztek
véled akár egy percet

nem érdekel hogy mások
fejében szörnyű rácsok

alatt a tudat pompás
pampája sok hétpróbás

gaz gondolata tombol
hogy mért e sok a jóból

csak mert két kiadásban
vagyunk egyben és -másban

szerelmem ez a helyzet
ez minekünk a végzet

nélküled nem csak véled
ha botorságnak is véled


PS 11.
a nyáron túli nyárban
egy fal nélküli várban

önként belül rekedve
éjjel-nappal remegve

a vesztegzár ölében
időtlenült ködében

az őszön túli őszben
a rémek tánca közben

egy várban bent rekedve
a végtelent szeretve

elzárva a világtól
mely odakint világol

egy télen túli télben
egy nyelven túli nyelven

elmondva azt hogy érte
élni mégis megérte

hisz ezt is lám kibírta
a lelkére rótt tinta

a hangon túli hangban
egy faltalan tavasz van

virágzó fák szerelmek
illatok és kegyelmek

és miazmák és átkok
és bűnök és halálok

*

a nyáron túli nyárban
az őszön túli őszben
a télen túli télben
a faltalan tavaszban
parttalan ölelésben
végtelen maradásban

(Karantének)