Kolev András: Versek

2021. január 09., 00:45
Szakáll Ágnes: Hagyaték (olaj-tojástempera, papírlemez, 65 × 85 cm, 2012)

Január

Kihűlt fenyők a rongyos utcasarkon,
tömött kukákon tépett díszdoboz.
Tócsák között pár félszigetnyi karton,
s a szél a járdán oszlopot pofoz.

A nap sehol, telt szürkeség botorkál,
redőnyök óvnak üzletablakot.
s egy pad mögött a rég csupasz bokornál
a délelőtt új foltokat hagy ott.

Házak fölött a felhők összegyűlnek,
az est karjába dől a délután.
S kik bent a tűznél csendben elmerültek,
egymáshoz szólnak félszegen, furán.

 

Ünnepek után

Az üzlet ablakában szende fények égnek

s hűlt csillagocskák csüngnek mozdulatlanul;

bent bábuk szenderegnek, seprű dől a széknek,

kifosztott polcokon csupán a csönd lapul.

 

Egy cifra dróthuzal vigyáz sok szép kabátot,

minden mást összetart az olcsó cérnaszál.

Amott egy félcipő, már annyi lábat látott,

a nyelve erre lóg, fűzője arra áll.

 

Sarokban láda rejt pár foltot és szilánkot,

s a díszlet eltakar még számtalan sebet. 

A padlón tűlevél, december elvirágzott,

egy ócska, sárga maszk a lucfenyőn nevet.