Január
Kihűlt fenyők a rongyos utcasarkon,
tömött kukákon tépett díszdoboz.
Tócsák között pár félszigetnyi karton,
s a szél a járdán oszlopot pofoz.
A nap sehol, telt szürkeség botorkál,
redőnyök óvnak üzletablakot.
s egy pad mögött a rég csupasz bokornál
a délelőtt új foltokat hagy ott.
Házak fölött a felhők összegyűlnek,
az est karjába dől a délután.
S kik bent a tűznél csendben elmerültek,
egymáshoz szólnak félszegen, furán.
Ünnepek után
Az üzlet ablakában szende fények égnek
s hűlt csillagocskák csüngnek mozdulatlanul;
bent bábuk szenderegnek, seprű dől a széknek,
kifosztott polcokon csupán a csönd lapul.
Egy cifra dróthuzal vigyáz sok szép kabátot,
minden mást összetart az olcsó cérnaszál.
Amott egy félcipő, már annyi lábat látott,
a nyelve erre lóg, fűzője arra áll.
Sarokban láda rejt pár foltot és szilánkot,
s a díszlet eltakar még számtalan sebet.
A padlón tűlevél, december elvirágzott,
egy ócska, sárga maszk a lucfenyőn nevet.