Konrad Sutarski: Trianon

2020. június 01., 07:49
Fotó: Ádám Gyula

Lengyelország: villámsújtotta Krisztus-szobor,

megfeketedő sebeid körül

cirkál a júliusi napfény

s legyek csókolgatják a csontodat újra.

Csoóri Sándor: Senkid, barátod (1980)

 

Nemzet Európa szívében

ki száz éve fekszel temetetlen

feldarabolt testeddel

évszázada vérzel szüntelen

esti s reggeli nap pírjában

nyílt sebként tátongsz Európán

ők pedig eltelve méregetnek téged

még mindig nyálukat csorgatják utánad

mint akkor a háborút lezáró végítéletben

melynek legnagyobb áldozata te voltál

 

Viharokkal tépett magányos cédrus

ki Európát védted századokon át

vad tatárok és oszmánok áradata elől

még ma is zúgnak a harangok délben

bár hangjuk már nem kondít lelkiismeretet

belevész London Párizs hazug zajába

a vörös járványnak is gátat szabtál csonkolt tagjaiddal

midőn Lengyelország tetemén átgázolva akarta

véres uralmát kiterjeszteni az egész földrészre

ám a csoda elmaradt

végtagjaid nem forrtak egybe testeddel

 

Ma ismét keselyűk gyűlnek köréd

tort ülni hívogatják egymást

ám te száz év elteltével is

erőre kapsz életre kelsz

csodálatos mandarinként

a nemzet szétszórt tagjait magadban egyesíted

a szent keresztet ismét melleden hordod

az ezeréves kultúrát oltalmazod

az iszlámmal a nyugat lelki pusztaságával szemben

 

Hol vannak igaz barátaid

a láthatáron sötét felhők gyülekeznek

csupán turul kering a sassal fölötted

a messzi Ázsia árnyékával oltalmaz téged

és Csaba királyfi seregét várja a tejúton

 

2019. XII. 27.

Fordította: Sutarski Szabolcs

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)