Csendélet madártollal
Nyitott szekrényajtón
zöld madár szuszog.
Könnyezőpálmák hajolnak fölénk,
egymásban hallgatunk,
lábtól a kutyák.
Bengáli macskánk
a könyvespolcon lapul.
Tenyerem megpihen a gerinceden.
A műtét helyét fél éve ismerem,
őrzi a csigolyák nyugalmát.
Félálomban ölelsz,
mint légáramlatok
a tukán szárnyait.
Vergődés hangjaira ébredünk.
Macskánk a szekrény tetején
figyel.
Papagájtollakba öltözik a szoba.
Párzás kezdetén
Szürkeségüket viselik a mezők,
ökörnyál-reggelben
gímszarvasok bőgése őriz.
Elmosódó festmény
Sietned kellett,
lépteid kiszínezték a sétányt.
Egy repülő húzott el fölöttünk.
Elképzeltem, ahogy nyugatra szállunk,
és megismerjük egymást
az első hópelyhek hullásából.
Röpképtelen
Patanyomokban kereslek.
Elmész, mielőtt a nap felébredne.
Rovar nem lehetsz,
csak szellő tollaimon.