tudósítás
negyvenhatos budapesti ostrom után, kétezer ötszázas állományból,
öt víziló, egy elefánttehén, egy kétpúpú teve, egy láma,
egy zebra, egy dél-amerikai borz maradt életben a fővárosi
állatkertben. néhány oroszlán kiszabadulva, a földalatti vasút
alagútjában megtébolyult, csonttá-bőrré fogyott lovakkal és
dögökből tartották fent magukat hetekig, míg a felszabadító
szovjet hadsereg ki nem lőtte őket. bombázások miatt romok
alá került zsiráfoknak és elefántoknak esélyük sem volt a túlélésre.
fűtött épületek, beszakadt üvegtetői miatt vízbe fagytak
a krokodilok a februári hidegben.
nyolcmázsás, tízezer dolláros, ritkaságnak számító
amerikai- és európai bölényeket, a kiéhezett és meggyötört
fővárosiak, a helyszínen trancsírozták föl és bölénypecsenyét,
pörköltöt főztek belőle az óvóhelyeken. nem volt kérdéses,
hogy a lovak, zebrák, pelikánok, őzek, antilopok, papagájok,
lámák és pingvinek, mind kés alá kerültek. az akváriumok
tengeri halait megsütötték, akár a szomáli juhokat.
vízilovak medencéjének vízellátását viszont nem a központi
vízhálózatból, hanem a szomszédos Széchenyi-fürdő természetes
meleg, artézi vizéből kapta a vízutánpótlást, így bár éhezve,
de túlérték az ostromot és az azt követő heteket. ahogy az élet
újra beindult, a városban szép lassan visszakerült néhány,
elpusztultnak hitt egzotikus állat. a fuvarozóvállalatnál
megtaláltak három zebrát, egy vénkisasszony lakásán két törpe
selyemmajmot, majd kiderült, hogy vidéken két puputevével
szántják a földeket. feketepiacon még hosszú hónapokig
lehetett gibbonokat és páviánokat, kakadukat és magellán-
pingvineket beszerezni. az ebből származó magántenyésztők
általi feketekereskedelem, majd csak ötvenhat után
múlt ki végérvényesen az országból.
(Karantének)