Lackfi János: Nem érdemes?

2021. október 05., 05:38
A kisegér, aki majdnem hős lett - Pásztohy Panka illusztrációja

Elszaporodtak az egerek Ausztráliában, na bumm, mondjuk
erre itt, a föld biztonságos túlfelén, önelégülten,
hiszen hogyan is mászhatna át az ausztrál egérlavina
a mi oldalunkra, mindenkinek elég a maga gondja,
vállat vonunk, miután borzongva megnéztük,
ahogyan hadseregekben rodeóznak a hangárak falán,
zseblámpafényben zsizsegve rágják szét a szalmabálákat,
horrorisztikus, mozgó bársony-szőnyeg gyanánt iszkolnak,
és bár menekülnek, ők az urak, hisz megfékezhetetlenek,
kiirthatatlanok, minden egéranya ötszáz kölyköt hoz világra
egy egéröltő alatt, kipotyognak belőle, s már futnak is
az áradattal vakon, csakhamar megnyíló szemmel.

 

Bizony elszaporodtak az ausztrál egerek, ellepnek mindent,
apró réseken át berágják magukat a ház belsejébe,
mindig újabb és újabb prémgombócot köp a nyílás,
mintha végtelenített automata lenne, szétspriccelnek a házban,
korzóznak sötétben a padlón, végigsurrannak a paplanokon,
szétforgácsolnak ajtót, szekrényt, falat, szétzabálnak minden
hozzáférhető ételt, és hozzáférnek a hozzáférhetetlenhez is,
megrágják a gyanútlan alvók fülét, orrát, elropogtatják
a kisgyerekek ujjait, tönkreteszik valamennyi elektromos
kütyüt, elrágják a villanyzsinórokat, nem indulnak a kocsik,
a traktorok, a fűnyírók, a kombájnok, a láncfűrészek,
meghalnak a tévék, a mobiltöltők, a kávégépek.

 

Elszaporodtak hát az ausztrál egerek, szürke burkolatként
borítják be a talajt, a termést, a köztereket, főleg
a vidéki területeket, a mezőgazdasági szférára
specializálódtak érthetően, mégiscsak ez a legegérbarátabb
ágazat, mondhatni, némi egérkár bele van kalkulálva
a normális üzemmenetbe is, mindenhol diszkrét, fekete,
rágcsálóirtóval telt dobozok, figyelmeztető feliratokkal,
melyet csak olvasó egerek képesek értelmezni,
mi lehet most ezekkel a dobozokkal, így inváziós
időkben, mint halottnak a csók, ahogy mondani szokás,
vagy ezt is felfalja a mindent elsöprő horda, melynek
közkatonái tömegesen döglenek, apró hullák bárhol.

 

Az elszaporodott egerek mégsem elég tömegesen döglenek,
mert még tömegesebben szállnak meg mindent, nyitás előtt
a boltokban órák hosszat kell tisztogatni az árukról és a földről
húgyot és ürülék-kupacokat, a gazdák szerint a legidegtépőbb,
hogy a levegő tömény egérszag, élő egerek és bomló
tetemek bűzét szívja be mindenki, sejtekig hatol, csontokig,
az egérbűz már belülről ostromolja a testeket, mintha
egér viszketne minden egyes szervben, mintha egerek
úszkálnának az egeken, a fákon, a tetőkön, a föld mélyén,
nincs egérmentes övezet, miért kell, hogy az egész
élet erről szóljon, miért billent meg az egyensúly, meddig
tart ez az egész, kérdezgetik egymást szürkülő
halántékkal, egérszürkén ugráló, bolyhos szemöldökkel,
vajon élni, szeretni, lenni érdemes így még?

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. szeptember 18-i számában)