Laczkó Vass Róbert: Versek

2020. augusztus 07., 08:54
Kő Pál: Kakasos fiú Fotó: Jakab Tibor

Cardo rerum

mire felnő a férfiember

a megváltás diadalához

medréből kilép a szerelem

és minden szándékot alámos

 

gőgös ábrándok lakótornya

mindhiába dermedne kővé

falait a fogadkozások

a földdel teszik egyenlővé

 

himalája-csúcsok vajúdnak

míg szánalmas egeret szülnek

álmaink meghunyászkodnak majd

esélytelenné szelidülnek

 

látja isten hogy nem jól van így

sárkányfogakból támaszt hadat

ernyesztő gondviselés helyett

az égből tűzeső szakad

 

zabolázatlan paripák

dobognak föl a láthatáron

és a harangok megvadulnak

mint akkor nándorfehérváron

 

Avignon, 2018.

 

Válasz nélkül

dobogókővé hogy lett a szíved

miközben engem szerettél

 

kinek a sorsába burkolóztál

mikor magadhoz öleltél

 

jövőnket láttad-e vagy a múltat

ahogy elnéztél fölöttem

 

s hallottad-e hogy démonaid ott

szűkölnek már körülöttem

 

eszedbe mért jutottam volna ha

megfeledkeztél magadról

 

érlel-e gyümölcsöt ősszel aki

nem borzong már a tavasztól

 

gyönyörködhet-e vándoraiban

ki vissza nem is várja rég

 

neked hazudnék-e vagy magamnak

azzal ha megbocsájtanék

 

Az apám és én

vállára vett mint krisztofórusz

úgy hordozott európában

amely a vasfüggöny mögött is

csordultig telt gyönyörűséggel

 

toldi miklós is volt ha kellett

bár utat nem petrencés rúddal

mutatott inkább maga mellé

ültetett az anyósülésre

 

nem érdekelte merre mennék

hagyta járjak a magam útján

én pedig őt hagytam faképnél

amint a zsebem teletömte

 

nyugalma volt a bölcsessége

birkatürelme vitte sírba

most is látom ahogy délcegen

mintha csak a szomszédba menne

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. márciusi számában)

Legnézettebb
2020. szeptember 18., 11:07
2020. szeptember 20., 10:27
2020. szeptember 15., 08:12
2020. szeptember 19., 08:30
2020. szeptember 16., 11:32