Lázár Balázs: Egy diktátum margójára

2020. június 01., 07:46

„Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy

legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán

egy végzetes békeszerződést. Becstelenné

válik azonban, ha nem tiltakozik, ha

tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja.

Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás”.

 

Forrás: Wikipédia

Théophile Delcassé francia külügyminiszter

Pontosan száz éve, hogy bevégeztetett…

Negyedóra alatt írták alá az ítéletet

elegáns rablók, frakkos gazemberek.

Negyedóra alatt írtak felül ezer évet,

századokig hat a tintába rejtett méreg.

S persze a vesztesre nyomták a felelősséget:

az erősebbet sosem érdeklik a tények.

Győzött a hazugság, koholt vád, nyers érdek,

titkos aknamunka és rossz kényszerképzet.

Hangos érv szólt: önrendelkezési jog!

De ezt, azóta is feledik valahogy.

Bűnünk az lett, mit mások követtek el,

szívünkben stigma ég, vérző nap delel.

Mert túléltük mégis, bár nem lett volna szabad,

lüktet a csonka ország, az épphogy megmaradt.

Szárnyaszegetten hullottunk a porba,

s elfordult tőlünk a büszke Európa.

Ma folyik tovább az áldozathibáztatás,

minél őrültebb, annál jobb a hatás.

A tervet önigazolja ma is a gyűlölet,

s mi csak maradjunk engedelmes öleb.

Örüljünk, hogy nem tiportak el teljesen,

ha meggyaláznak, hát tűrjük kedvesen.

Bólogassunk, ha átírja múltunk a jelen,

s már jövőnk ejti túszul a fojtott félelem.

Így játszik velünk a gyilkos történelem,

míg majd azt kiáltja: „nem ér a nevem!”…

Járványtól járványig tartott a huszadik század,

karantén-magányunk a történeten átcsap.

Ami volt, ahhoz most másként van közünk,

s nem is kell, hogy kimondja bárki közülünk.

Pont száz éve, hogy bevégeztetett.

Mosolyunk a bárd a hóhérok felett.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)