Lencsés Károly: Gyár és macskakő

2020. július 10., 18:33
Oláh Norbert: Tűzfala a Szerdahelyi utcában (vászon, filctoll, 80 × 80 cm, 2018)

Cementlészín pocsolya világodban billeg, inog a macskakő.

Benne ferdének tűnő gyárkémény mását fürdeti a holdfény.

Szürkére ázott fáradt, városi tűzfalak törnek lábnyomodba-

Összeroskad, egyetlen örvény szívja el a kutató fényeket.

 

Szemed szilánkokra omlik hajnalonta. Elméd kétségbeesetten

szajkózza egész nap ugyanazt a dallamot – ébreszt az okostelefon.

Kitörölhetetlenül fújod a dalt, hogy Mi van? Bárgyú a refrén.

Mi van az állandó ébredéssel. Nem hangolt tisztán az Isten.

Az álmaid túlságosan illékonyak. Fars parfümaltatód hamisítvány.

 

A gyárat, a macskakövet eső áztatja folyton.

Patakokban csordogál lakásod ablaküvegén. Ebből már

soha nem lesz nyár gondolod. Mindig ősz zokogó ég s bámulod

az utcalámpa sárga gőzében elporladó vízpermetet.

Nem akarsz megmozdulni. Elidegenedtél a saját zajaidtól.

 

Valamiért haragszol. És ez végre felizgat. Jobb, mint állni a

az utánzat Armani felhőben lehangoltan. Tenyereddel ingerülten letörölsz egy

félholdnyi részt a tükrön. Ez is valami. A mosdókagylóba kapaszkodsz, hogy el ne ess.

Valaki idegen néz rád. Vagy Te csak eddig másnak hitted magad.

Na, mi újság dúdolod. Mi van veled. Ma valami mégis

 

megmaradt az álmaidból. Az örök zápor nem áztatta párnába mélyen el…

Minden marad ugyanaz?

A bevert fejű hajnal. A gyár, a macskakő, amit az eső ver folyton és a dal

amire ébreszt az okos telefon

 

(Karantének)