Léphaft Pál: karanténosz

2021. január 19., 14:28
Orth István: Boleró (rézkarc, 50 × 40 cm)

a tengert álmodom

 

aquamarin

végtelen semmi

nyújtózik a kékben

sötét fenyők közt

áttetszik szemérme

vibrál a felszín

délben

édes vaníliaíz

és mandula

nedves ujjai

az ingem alá bújnak

szmirna és szamarkand

forró kövek

a ruhátlan fényben

 

passzát

álmatag szieszta

a spaletták mögött

narancshéj és parfé

dzsinn-tonik jéggel

lankadó vitorlák

csendesedő szélben

 

ében

hajók indulnak

a fűszeres alkonyatban

nehéz borok és hamis

suttogások

a pálmafák alatt

bogarak zúgnak

a fényben

az asztalon ördöghal

égő rózsaszínben

párolt mángold

burgonyával

a parton macska ül

apró fénybogarak

rajzanak messze

hánykolódik

éjjeli terhével

a tenger

 

sirülő

forogni, forogni, lépni

susogva szorosan feszülve nézni

lassan ringani égni a hullámzó

fényben egymásba fonódva sötéten

lobogva táncolni örvénybe sirülve

szédülve némán a semmibe lépni

 

forogni, lebegni, lépni

megújulva koppanásig

és kifehéredni

a rövid éjszakában

végleg

hamvad a forgás

forró kabócák szólnak

ujjam görcsbe rándul

és a tenger tükrére

tapad kéken

 

 

bóra

nyáron

csak buja teste látszik

amíg hullámzik

csendesen

benn a mélyben

 

valódi arca más

állj a tajtékos sziklára

megérted

mikor a habok

kővé merednek télen

 

(Karantének)