a tengert álmodom
aquamarin
végtelen semmi
nyújtózik a kékben
sötét fenyők közt
áttetszik szemérme
vibrál a felszín
délben
édes vaníliaíz
és mandula
nedves ujjai
az ingem alá bújnak
szmirna és szamarkand
forró kövek
a ruhátlan fényben
passzát
álmatag szieszta
a spaletták mögött
narancshéj és parfé
dzsinn-tonik jéggel
lankadó vitorlák
csendesedő szélben
ében
hajók indulnak
a fűszeres alkonyatban
nehéz borok és hamis
suttogások
a pálmafák alatt
bogarak zúgnak
a fényben
az asztalon ördöghal
égő rózsaszínben
párolt mángold
burgonyával
a parton macska ül
apró fénybogarak
rajzanak messze
hánykolódik
éjjeli terhével
a tenger
sirülő
forogni, forogni, lépni
susogva szorosan feszülve nézni
lassan ringani égni a hullámzó
fényben egymásba fonódva sötéten
lobogva táncolni örvénybe sirülve
szédülve némán a semmibe lépni
forogni, lebegni, lépni
megújulva koppanásig
és kifehéredni
a rövid éjszakában
végleg
hamvad a forgás
forró kabócák szólnak
ujjam görcsbe rándul
és a tenger tükrére
tapad kéken
bóra
nyáron
csak buja teste látszik
amíg hullámzik
csendesen
benn a mélyben
valódi arca más
állj a tajtékos sziklára
megérted
mikor a habok
kővé merednek télen
(Karantének)