Léphaft Pál: vérfű és más versek

2022. április 13., 11:32

vérfű
most és mindörökre

arcom kék
hajam zöld
moha nő
az ajkamon
este rossz ízű
borostyán
álom viola
éjjel babérrózsa
hajlik a vállamra
nádirigó szól
és korai vonatok
szuszognak
hajnalban
szívemen
vérfűnek
karmazsin virága
hideg verítékkel
a névjegyem
szépen kivarrta
míg a tarajos
vizeket jártam
– mindenki lehet az
álmok szindbádja –
megnőtt
a rozmaring
és kertemnek
hűvös magánya
kutyatej vagyok
ecetfa és
keserű zsálya
hetven
esztendőmnek
homályos tükre
legyen nekem
minden
vagy semmi
a te igéd szerint
most és mindörökre


mégis
jár valaki az égi fövenyen

ha
valaki, bárki
valahogy, sehonnan
mégis
ma reggel megnyitná
az erdő kék függönyét
és a páfrányok mélyen
sugárzó zöld hűvösét
némán követve
melléje szegődnék

ha
valaki, bárki
valahogy, sehonnan
mégis
ma este lámpafénynél
megbontaná hideg
szavaim fehéren kiáltó
ezüst szerkezetét
némán követve
melléje szegődnék

ha
valaki, bárki
valahogy, sehonnan
mégsem jönne
én akkor is mennék
rendületlenül fénylő
angyal lábnyomát
némán követve
az égi fövenyen
mindörökre leborulnék


(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)