(karácsonyi meditáció Hawaiiból)
Csendes éj, szentséges éj,
mindenek álma mély
Most csak az Aleppo-i és Damaszkusz-i
szír gyermekekre zuhan a téglafal meg a por –
most csak a török határon hevenyészett
menekült táborokban vérzenek a sebesültek –
itt, Hawaiin, ahol télen is nyár van,
akad ugyan egy-két motoros szerencsétlenség
meg van rablás is, sőt olykor
egy bedrogozott vagy beszeszelt egyén
gyilkosságot követ el,
de azért alapjában még béke van.
nincs fenn már, csak a szentséges pár,
drága kisdedünk lábainál…
Tömjént, myrrhát és aranyat hozott a három király,
aki a betlehemi csillagot követte,
az angyalok kórusa meg egybehangzott a pásztorok énekével.
Ma szerte a világon Allah Akbar-t rikoltoznak
megszállott, fanatikus emberek,
akik azt hiszik, hogy hetvenhét szűzlányt kapnak
a hetedik mennyországban, hogyha felrobbantják magukat
a Korán nevében.
Szent fiú, aludjál,
Szent fiú, aludjál…
Mi, keresztények a béke vallása voltunk valamikor
a kezdetek legkezdetén. Mi csúszhatott félre
kétezer esztendő alatt?
Irgalmazz minékünk, Mindenható Isten!
Hogy tudjuk szeretni azt a vad turbánost,
aki elvágná a torkunkat?
Hány karácsonyt élünk még meg?
És lesz folyóvíz, villany és étel?
Mikor lesz „béke” Palesztinában?
Az EU nevű gazdasági terrorszervezet
mikor tanulja meg, mit jelent az, hogy „szeretet”?
Csendes éj, szentséges éj,
jobb jövőt, békét remélj!
Mindenek álma mély…
Keret:
Makkai Ádám 1935-ben született Budapesten. Kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje.
(Megjelent