Félelme rémít
a holnappal mérgezett mának,
s nem vár ránk keresztútnál pihenő árnyék.
Szédült, gyenge fejünk
a tudat csorba edénye –
sötétbe húnyó tükörként
döbbenve ismeri fel
kimért határait.
Fölöttünk égő Korszellemek csatája zajlik,
s a jószívű malomkő nem törődik
a búzaszem keservivel.
Életünk remény- és emlékdarabkák,
rejtelmes jövőnek hordozói,
jövőnek, melyet újból élni kell majd,
s múltunk e jövőbe áthidalják
azok
akik
megölnek
életünkért.
(Balatonboglár, 1953)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. szeptember 21-i számában.)