Mátyás Emőke Ibolya: Ars poetica – versek

2023. június 10., 08:38

Szemadám György: …csend… (olaj, falemez, 56 × 69 cm)

Ars poetica

Gipszből öntött madarakat
teszek az ágy karfájára.
Éjszaka megfesti őket a csend:
sűrű lehelettel keveri a színeket,
s ráfeszíti a gipszre az álmaimat.

Az ég felé tör a teremtmény,
vérmes szeme megszállottja a kéknek,
űzi, repülve hasítja a párát és a deret,
majd – elérve a jeges, isteni mennyezetet –
porrá őröli a tollakat a csont
és a szárnyak adta lendület.

Finoman hull vissza a gipsz,
sárga szélű papírra kenem reggel szét:
megszülték magukat a szavak.

Sorsom, hogy nő legyek

Fehér gyolcs szövetre
formátlan rongyokat varr anyám.
A piros a gyermeki viselet,
a zöld darab már asszonykori.
Szétszaggatott szoknyák
és foszló szalagok darabjaiból
életút, s egész térkép ami lesz:
Látja magát a csüngő szálak közt,
s ha meglebben a szövet,
azt hiszi, kiengedett fürtjeit borzolja
a nyár-esti szél.

Imádkozik, a rongyokba belelátja
bűneit, nagyanyàmmal közösen mormolt
átkok és áldások sorait.
Szétszórt, száraz hagymahéj
recsegett mezítelen lába alatt,
a sötétben a konyhán átosonva
a tornác faragott padján várta apámat.
Vagy bár egy árnyék közeledtét.

Határozott és száraz a keze,
mozdulatai nőhöz képest erősek és merevek.
Minden öltés után megcsillan
a tű fémes, tompa fénye,
s mintha cérna híján, a fény tapasztaná
össze a színes rongyokat.
Emlékeit rávarrja a fehér gyolcsra,
gyermekét-engem leterít vele,
átadja a női sorsot:
sorsom az, hogy a terhét átvegyem.

Napi szemét
B. L.-nek

A szemétbe kerülnek a tettek,
betömik a zsákba
és hagyják hogy magukban rothadjanak.
Az ölelés és a biztató szavak
minden értéküket elhagyva
szagukkal betöltik az épületet,
és körbetekernek téged.
Üres vagy.
Rejtegeted magad,
nehogy összetörjön egy érintés
és minden félrenyelt hazugságod
Ordítva meneküljön tőled.

Debreczeny György

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.

B. Mihály Csilla

Ha megtalálsz és más versek

2023. november 12., vasárnap

Itt nincs helyük kivénhedett Igéknek,
ma úgy eszünk, hogy semmit nem vetünk,
az álmok itt az ablakon kilépnek,
s gyakorta már pofonra jár kezünk.

Zelenka Brigitta

Tanúságtétel és más versek

2023. november 11., szombat

Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.

Antalovics Péter

Magnóliák

2023. november 10., péntek

még nem tudtam,
hogy a rózsakertet, a katedrálist
és az óvárosi térkövet
az agyamba rejti az idő

Sáfrány Attila

Otthontalan dal – versek

2023. november 08., szerda

Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?

Debreczeny György

a hős katonák és más versek

2023. november 07., kedd

csillagos lépted
égig érő reklámot jelent
az égig érő hazát
verseli a költő
őt követi a nap
mintha nem tudná
hogy váteszek már nincsenek

Kiss Kinga

Mámor – versek

2023. november 06., hétfő

októberi tájban
a nyár után vágyakozunk,
Dionüszosz templomában
álmodozunk egymásról,
úszunk a bájban
s a vérvörös borban,
milyen bölcsesség rejlik az utolsó kortyban?