Mátyás Emőke Ibolya: Ars poetica – versek

2023. június 10., 08:38

Szemadám György: …csend… (olaj, falemez, 56 × 69 cm)

Ars poetica

Gipszből öntött madarakat
teszek az ágy karfájára.
Éjszaka megfesti őket a csend:
sűrű lehelettel keveri a színeket,
s ráfeszíti a gipszre az álmaimat.

Az ég felé tör a teremtmény,
vérmes szeme megszállottja a kéknek,
űzi, repülve hasítja a párát és a deret,
majd – elérve a jeges, isteni mennyezetet –
porrá őröli a tollakat a csont
és a szárnyak adta lendület.

Finoman hull vissza a gipsz,
sárga szélű papírra kenem reggel szét:
megszülték magukat a szavak.

Sorsom, hogy nő legyek

Fehér gyolcs szövetre
formátlan rongyokat varr anyám.
A piros a gyermeki viselet,
a zöld darab már asszonykori.
Szétszaggatott szoknyák
és foszló szalagok darabjaiból
életút, s egész térkép ami lesz:
Látja magát a csüngő szálak közt,
s ha meglebben a szövet,
azt hiszi, kiengedett fürtjeit borzolja
a nyár-esti szél.

Imádkozik, a rongyokba belelátja
bűneit, nagyanyàmmal közösen mormolt
átkok és áldások sorait.
Szétszórt, száraz hagymahéj
recsegett mezítelen lába alatt,
a sötétben a konyhán átosonva
a tornác faragott padján várta apámat.
Vagy bár egy árnyék közeledtét.

Határozott és száraz a keze,
mozdulatai nőhöz képest erősek és merevek.
Minden öltés után megcsillan
a tű fémes, tompa fénye,
s mintha cérna híján, a fény tapasztaná
össze a színes rongyokat.
Emlékeit rávarrja a fehér gyolcsra,
gyermekét-engem leterít vele,
átadja a női sorsot:
sorsom az, hogy a terhét átvegyem.

Napi szemét
B. L.-nek

A szemétbe kerülnek a tettek,
betömik a zsákba
és hagyják hogy magukban rothadjanak.
Az ölelés és a biztató szavak
minden értéküket elhagyva
szagukkal betöltik az épületet,
és körbetekernek téged.
Üres vagy.
Rejtegeted magad,
nehogy összetörjön egy érintés
és minden félrenyelt hazugságod
Ordítva meneküljön tőled.

Pintea László

Csodára várva

2023. augusztus 23., szerda

Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.

Dr. Balázs Géza

Nyelvünkben a Tisza

2023. augusztus 23., szerda

A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.