Ázott deszkák burkolják
a tornác falait.
Érdesek már a faragott minták,
kicsorbultak a hegyes levelek,
nagyanyám szerint vele együtt
hervadtak el a rózsák.
Ma már csak az eső
csiszolja a burkolatot, mely
rég levetkőzte magáról
a csípős lakkot:
Mint ha nagyapám erezett kezével
akarna egyneművé válni.
Az eső utáni fülledt levegő
belebújik a repedésekbe,
leutánozza a két öreg
apró, remegő mozdulatait,
és áthordja a felkavart port
az én fehér bőrömre.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)