Mátyás Emőke Ibolya: Versek

2021. január 11., 01:15

Rippl-Rónai József: Maszkos csendélet (1910) – Forrás: Wikimedia Commons

Magamat sem ismerem

Ha találkoztok, gondolj rám is!

Az arcában élek,

A szeme az enyém.

Mozdulatait felismered.

Nem kérdés,

Tudom!

Csak nem meri

Bevallani,

hogy nincs olyan nap,

mikor nem kísérti

a Gondolat.

Ha átlépné a határt:

Találkozna velem,

Megismerné magát,

Önmagát-minket.

Fél az értelem, a világ,

hogy egyszer felfedezem

az Ént.

Egy bögre szó

Teával a kezemben

A tea édes illata

leng a térben,

Egy órája sincs, hogy sípolt

a vízforraló.

Kezemet majdnem a bögre

égeti, de tekinteted,

most megint,

megfagyaszt.

Érzem, hogy kinyílik a szemem,

de feldolgozni

a látványt nem tudom.

Mást ölel,

nem ő, hanem bűnös karja.

S bármennyire akarom, nem fáj,

nem késztet a lélek ordításra,

és nem futok el előle.

Még egy lenéző, gúnyos tekintet:

– megelégszel az árcímke felével –

ezek mindig így néznek rám.

Legalább ha értelmesebb, értékesebb lenne

bár a hangja vagy a szeme,

a lényegről inkább nem beszélek.

Oroszlánbeszéd

Az oroszlán most újra él:

Öntörvényű;

(barátot hátba szúr)

Makacs;

(kell a bűn neki)

Határozott

(kimondja a tiltott szót)

Bocsánatot kellene kérnem,

felolvasni a parancsolatot

– ne hazudj!

De akkor miért ilyen

elbűvölő?

A test hív, magához csábít,

s én, mint plüssnyúl,

teszem a dolgomat,

ölelésbe simulok,

lopva csókot helyezek ajkain…

Lehet a tiltott ennyire

Éltető?

Egy lépéssel odább

Halhatatlanná válok

Szeretném, ha a sav

égetné,

belemarná a nevem.

A fában örök hegként megmaradna.

Ha visszatérek,

mert ebben hinnem kell,

nem lesz a föld vagy a szél

barát többé.

De gyógyulást

nem ígérek a fának,

hiányomat a seb vérrel itatja.

– könnynek hat távolról;

és megtisztel a tudat,

hogy a titkot én őrzöm,

s a fa egy életre,

kettőnk életére,

Hallgatásra van kárhoztatva.

Én játszok:

az idővel, az érzéssel.

Mától megvethet a Hold,

kacaghat,

az én szemem mosolyogni fog.

A hegben élek tovább.

Mátyás Emőke - Fotó: Dávid Attila

Mátyás Emőke Ibolya 2002. március 11-én született Székelyudvarhelyen, jelenleg a Tamási Áron Gimnázium végzős diákja, az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztője.

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.