Mazula-Monoki Zsuzsanna: Hétköznapi tragédiák és más versek

2024. január 31., 10:16

Fazakas Barna: Felhőséta II. (40 × 40 cm, 2017)

Hétköznapi tragédiák

A kiszáradt tó partján nincs látogató.
Nincs tömeg.
Nincs együttérzés.
Az elveszett tárgyak,
a múlt hiányzó darabjai
könnyen megtalálhatóak.
Mégsem keres
most senki.

Hajnalban elment az áram.
A digitális óra villogott.
– villanyoszlophalál–
A tetemet olyan gyorsan elszállították,
hogy időm sem volt
meggyászolni.
A felrepedt talajon maradt egy toll.
Sokáig néztem.

Óhaj

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.
Éjjelente katatón csillagok közé vetettél,
mellettük bolyongtam.
Amputáltam a Holdat.
Véresre hasítottam a hajnalt.
Szép felhő voltam,
szültem neked
felhőfoltokat.

Képzelgés

a szád felső íve
hasonlít
azokhoz a madarakhoz
akiket
kislány koromban
éjszakánként
a levegőbe rajzoltam
amikor
féltem
azt képzeltem
hogy
életre kelnek

most
félsz és én
kucorgok melletted
minden rám fújt
levegődet
mélyen beszívom
amíg nem jön
az álom
a levegőbe rajzolom
a szád ívét

egy
fehér galamb
kel életre
belőle
hatalmasra nő
kirepül az ablakon
a csőrével
lekapkodja a sötét égről
a csillagokat
bedobálja őket
a holdba
felkap minket és
lassú szárnycsapásokkal
átrepít
egy fénnyel telt
holnapba

Mortinatalitas

Köldökzsinóron
lóg
a világ.
Egy Isten löki
ide-oda.
Kileng,
mint az inga.
Végül
magára tekeredik.
Nem tudjuk,
ki az anyja.
Talán
megszületik,
de akkor
sem
sír
fel.

Könnytár

a pillantásaink
szorosak
fuldokolunk
a szavakban
ha kicsapódunk
felmarjuk a bőrkötést

közeleg az éves leltár
parancsszóra egy
sarokba gyűlünk
mint egy polcról
háromra
a mélybe vetjük
magunkat
egyenként reccsen a parketta
hiába várjuk
a puha tenyeret

emberek jönnek
mennek
a talpuk alatt
leszünk
észrevétlenül
rájuk ragadunk és
visznek minket magukkal
mindenhová

Klemm József

Vándorúton

2024. január 30., kedd

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Bánfai Zsolt

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Partmann Tibor

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

J. Simon Aranka

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Juhász Kristóf

Az erzsébetvárosi csodaszabó

2024. január 26., péntek

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.