Kolev András: Doppelgänger és más versek

2024. január 20., 08:46

Kuti Botond: Glomus (olaj, vászon, 145 × 140 cm, 2020)

Doppelgänger

Lehunyt szemedben másod ébred,
tükör-homályban két tekintet.
Valótlan álmok jönnek érted,
ez biztat, annak fénye int meg.
Magad találod éned ellen,
nevezd akárhogy: lélek, szellem;
árnyékát hordod vétkeidnek.

A vágy egy ajtón túlra rángat,
nem kell a próbákat kiállnod.
Utat hazudsz és angyalszárnyat,
és vétlenekre hull az átkod.
Ha nem hibázol, nem haragszol,
felhőt kavarsz megunt szavakból,
mert kellemetlen mindent látnod.

Időd rohan s a lelked fárad,
kétség ront rád, de félresöpröd.
Sóhajtozol, mint dől le várad,
ügyetlen csapkod gyenge öklöd.
Döbbensz, legvégül egy a mérleg,
és számolod, az mennyit ér meg,
ha nem kell semmit megköszönnöd.

Változatlan

Meleg szavak, új kép a díszkeretben,
nyitott boríték, kétes tartalom.
A veszteseknek nem jut még szerep sem;
a csizma talpa fenn az asztalon.

A gondolat magát becsapva szárnyal,
jelvény virít az átszabott ruhán.
Hars induló, s egy megkopott madárdal;
az ünnep végül műsor lesz csupán.

Kelet, nyugat: a helyzet változatlan,
a délvidék északra lelkesül.
Az ígyigazra számos változat van,
s a mithogyant megírják legfelül.

Vétek

Kövér ködökbe múlt az este,
árnyék osont a kert felett.
Az ablakot két macska leste,
türelmük végül elveszett.

Majd furcsa zaj zuhant a fákra,
sikoly fogant, de elvetélt.
Ösvényt talált a holtak átka,
s a céltalannak némi célt.

Kutyák ugattak néma holdat,
a lélek félt, de földet ért.
A vérerekbe mart az oldat,
ki fog fizetni mindezért?

Kisírt szemekbe bújt a válasz,
falakra dőlt az egyszeregy.
Ha gyógyítasz, miközben ártasz,
szeretsz, vagy gyűlölsz, egyre megy.