Klemm József: Vándorúton

2024. január 30., 10:16

Keszthelyi György: Templom a körben

Isten gyermekei poros úton
jártak, kettesével, akár
óvodások, katonák,
koporsót űző gyászmenet.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Isten gyermekei hosszú ágat törtek
erdőszéli fákról, tövises ágakat
fehér akácról, önostorozáshoz,
koszorúzáshoz.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Isten gyermekei génjeikbe égett
mantrákat mormoltak,
ismét s megint újra, nem találván
bennük kezdetet és véget.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Isten gyermekei estve
célba értek, mire vágyakoztak,
mit folyvást kerestek:
ahonnan indultak.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.