Nagy Lea: Fényvisszaverődésben – versek

2023. június 21., 10:32
Dobó Tihamér: Tisza csónakokkal

Fényvisszaverődésben

Végére értünk,
látod, kis madár,
iramlik el a tenger,
lábunkat mossa,
épp hogy csak mossa,
kúszik ki alólunk,
száraz kietlen földön
maradtunk mi ketten,
fekete tollaid kihullanak,
csőrödbe szárad a
tenger sós emléke,
nem marad semmi
csak a látkép,
ahogyan úszik el a tenger,
ebbe merítkezni kell,
a föld aljába kúszni,
süllyedni mélyre,
mélyre,
elérni a rákokat,
követni kell az ásólábúakat,
menekülni kell,
bele kell rágni magad a
kiapadt tenger emlékébe,
mert magad vagy,
magad vagy,
kihullott tollaid
messze elillantak,
fel-fel az égig,
hogy fényvisszaverődésben
érjen a gyönyör.

 

Fölöttem lundák

Csónakba szálltam, távolra lökött a part.
Imbolygom a tenger közepén,
a csónakomon aprócska, pici lyukak,
egyenként próbálom őket betömni,
így elhárítva a süllyedés veszélyét.
Milyen évszak van? Nem tudom már.
Fölöttem nap és felhő keveréke,
hetek, hónapok telhettek már el, és
én még mindig itt imbolygom a forró égövben.
Áradat közeledik, fölöttem lundák gyülekeznek,
vaskos testük kecsesen száll.
Egyre távolabb löknek a mélytengeri kék hullámok.