Zsugorodás
Megjött a macska.
Az üvegajtó fénye
pofáját hasítja ketté.
Gazdájának kopasz fejére mászik.
Karmait a férfi fejtetőjébe hántja,
az éjszaka jéghideg mámorában.
Az állat vészesen növekedik.
A kopasz pedig egyre csak zsugorodik.
Tengeren
Itt vagyok hát:
Vízre szálltam.
Kagylókürtön
fújom ki indulásom kezdetét.
Hol vagyok már:
Álomnál pirosabb szigeteken,
füge illatú ájerekben,
mesékben megírt szférákban.
Partra szálltam.
Itt vagyok hát.
Iránytű – vers-rétegződés
Irányban az idegen.
Az utcák rohanó forgatagában,
fut, lohol nap mint nap,
és a vállára, mint a súly
úgy terül szét nap,
megégeti,
éppen hogy csak,
de megégeti,
piros, ripacsos foltot hagyva maga után.
A nap egészen a bőr rétegei alá hatol,
miközben a rohanó forgatag
csak jön-megy körülötte,
s ő is csak jár-kel,
nap nap után,
míg nem egészen el nem ég,
mint a parázs,
s majd akkor a város is
eltompul,
fölszálló füstjében.