Novák Valentin: Meta és más versek

2022. május 10., 09:21
Áder Orsolya: Cosmos and Chaos II. / Világegyetem és káosz II. (akril, vászon, tus, 100 × 80 cm, 2020)

Meta

Az a lendület,
ahogy ághoz
csapódik
a verébraj,
és zsibongani
kezd a fa.
Telik élettel.
Tündököl
a vihar
előttiben…

Hogy majd
a verébterhet
lesöpörje
az orkán,
és rongyként
dobálja
a levegő-
égben
szanaszét,
más fák felé…

Az a lendület,
ahogy földhöz,
anyaméhhez
csapódunk;
mi kóbor
lelkek…
És zsibongani
kezd az asszony.
Telik élettel.
Tündököl
a szülés előtti
csöndben…

Hogy majd
a tudat-terhet
elsodorja
a napszél,
s tovább-
hullámozza,
dobálja
a gravitáció –
lakható
exobolygók
felé…


Azután meghalt

Először levágatta,
majd felvarratta…
Azután levágatta,
majd felvarratta.
Apanyánk volt.
Ős-szülő.
Csiganyállal keresztelt
ki-tudja-mi…

Először felvarratta,
majd levágatta …
Azután felvarratta,
majd levágatta.
Anyapánk volt.
Apanyánkkal
vonult,
s fogadott
csigáival.

Utóbb levágatták,
vagy felvarratták?
Azután meghaltak…

Mert minden
(mi-a)csoda
három napig tart…


Ilyen ország

Ez egy ilyen ország.
Legelő.
A várban
a vércikik
arról álmodoznak;
meghágja őket
a Medve
egy romantikus
alkonyon…

Ez egy ilyen ország.
Legelő.
A várban
az ivartalanok
arról álmodoznak –
a magyar Ugart
szőrös-bőrösen
falja fel
a Medve,
s akkor,
ők,
végre –
kiözönlenek
a tájba…

Ez egy ilyen ország.
Legelő.
A várban
szépen nyírt
füvű
szobákban
bégetik
a semmit
két slukk
között…

A konyhán
ember-
engesztelő
dalokkal
rukkol
már
a Medve…