Ima
látod apám
elhagytam bicskám, lábaim nyomát
befedi a szél, a sár
mögém a Nap bukik
s a Hold fölém
sóhajom csikk-parázs
gondolj rám néha
jó uram, kert végi
árnyékszékeden
szórj néha könnyű vattát
vállaimra, engedd, hogy könnyű
s jó legyen
látod apám
mennyi köd, mennyi köpködés
követem kerék nyomát
mögém a Nap bukik
s a föld alám
szemem csikk-parázs
gondolj rám néha
fehér ruhát, ott a kert végi
árnyékszékeden
szórj hajamra könnyű hamukat
jó uram, engedd, hogy kicsit
könnyebb legyen
Fokról fokra
hosszú ujjakkal
öreg már a fa előttünk
ágai kotorásszák
az ablakot
olvasószemüveg kellene
túl kicsik lettek a szemeid
apróbbak de élesebbek
a tüskék
csáprágó mélyed az éjszakába
fogatlan szél sír
fordulnak a napraforgók
lefelé hajolnak
a korlátlan darálás
röpke dalokat csinál
pár elnyűtt csikorgásból
a lépcsőházban
ülünk összekuporodva
mindig lejjebb
fokról fokra
Ezüstpityergés
mit is kellene, hogyishívják, unplugged
száműzetés, tivornya semmi felé vagy alá
vetés, forgó mozgás rotor körül
légy kedves és halk szavú, zúzmarás
a marás fáj még picit és explicit ölelésbe
fulladunk
orrszarvú rendet kiált és farkast
egyszarvú vagyok, a messzibe tékozló
szolmizáld csak, tűrd el
hajadba akadtak bogárlábak
petéznek csillagok s ma fújódik egy buborék
organikus, szublimát semmit nyihog
fel magából
kortársaim
hörpöljünk nedűt, a vérhab meleg
kísérleteket színezzünk egyre egyszerűbbé
magunk vagyunk a tüske és körömágy
abba szaladunk, csikorogva
billenő felhajítógépbe fogva
odaszíjazva ránk a pánt
holmi zavar az erőben
holmi elásított megromlás
vagy éppen
keresztbe tett lábak
kezek
fekve
fejem felett
tarkón érzett bizsergő hideg
olyan pöttöm ezüstpityergés
zselés szerelem
pattogó tollmadár
rétegelt lemezen
árnyakká zsugorodunk
az áztató fénytől
arra mutatnak
a jelek
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 8-i számában.)