Oláh András: Versek

2021. január 14., 11:35
Jánosi Andrea illusztrációja Balázs Ferenc Mesék című kötetéből (A könyvet a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete jelentette meg.)

jégvirágok

hideg tél volt
megtanultad becsülni
a vodka fűtőértékét
ment a sok halandzsa
duma ölelkezés
ittatok mindenre – druzsba i mir –
amíg a tolmács bírta szusszal
aztán tolmács se kellett
a jókedv egekbe szökött
akkor sodródott melléd az a fiatal nő
akinek Tatjána levelét idézted
ama városnézős délutánon
„ja k vam písu – csivo zse bole…”
titokzatoskodva lépett hozzád
súgott valamit – nem értetted 
de magragadta kezed és vonszolni
kezdett föl az emeleti térbe
egy jégvirágos ablak elé
megdörzsölte hogy kiláthassatok
az éjszakába „tam zsila bljagy Puskina”
mutatott a túloldali épületre
néztél rá meglepetten
mosolygott „da prasztyitutka”
egész este őt hallgattad
hangjának altos dallamát
elkísért a szállásodra  
ám látva félszeg tétovaságod
a recepcióspultnál elköszönt
de nem tudtál fölmenni a szobádba
utána osontál a téli éjszakába


szőkeségeink

hosszú szőke haja volt a lánynak
akivel a kukoricagóréban
fogadtunk örök szerelmet
ahová – fittyet hányva a játék
logikájára – együtt rejtőztünk el
egy ipi-apacsos délután
kinevettek a haverok – nem sejthették
hogy közben mi egy másik játékot
játszunk: komolyabbat izgalmasabbat –
titkunkat szigorúan őrizve 
bandáztunk tovább a többiekkel
de zsíros kenyerét velem felezte el
cserébe nekiadtam az árokparton
gyűjtött papsajtot s ha úgy kívánta
cseresznyét is loptam
az utcára kihajló ágakról
azt a nyarat együtt bujkáltuk végig
hogy aztán a hétköznapok
sodrában elveszítsem gyorsan
és a keresés szerepét magamra osztva
hunyóként vezekeljek évekig

 

(Karantének)