Ollé Tamás: Te is boldog lennél

2023. május 17., 08:36
Keszthelyi György: Napfelkelte

hát újra ébren,
hajnali négykor még
egészen máshogy
nézek a világra,
leülök a földre,
mély levegőt veszek,
a kezem gondosan
kulcsolom imára,
s hálát adok az újabb napért,
mielőtt útra kelnék,
hogy megleljem a kijáratot,
és visszataláljak hozzád

mert gondolkodom, tehát hagyok
majd valamit magam után,
s remélhetőleg lesz,
aki visszatekint rám
néhány sor erejéig:
például, hogy „a telihold
sokszor késztette alkotásra,
miközben mindvégig
csak egy társra vágyott”

de az igazat megvallva
már megszoktam,
hogy az emberek
időnként elfeledkeznek rólam,
és azt hiszik, amit írok,
az sötét és lehangoló

ám ne legyen kétséged felőle,
mert van, amit látni előre,
és te is boldog lennél,
ha minden reggel úgy ébrednél,
hogy két kézzel öleled a korlátot,
miközben lélekben már rég
elhagytad az országot

néha viszont azt érzem,
csak engem zavar,
hogy nem leljük a kiutat,
s hervadó virágok vagyunk
a műanyag búra alatt,
ahol minden falat színtelen,
szagtalan a mámor,

s arra mondják, hogy „bátor”,
aki a másikba belegázol
émelyeg a gyomrom, ahogy
eszembe jutnak a régi reggelek,
és hiányoztok, régi barátok,
néha még kísértenek álmok,
amikben azt érzem, hogy
miattam távolodtunk el –
de aztán felébredek,
s rájövök, hogy mindez
mit sem számít már

mert suttog a sás,
ahogy hazafelé baktatok,
nyomomban ölelő
dopamin démonok,
teltházas karnevál,
belterjes páholyok –
s míg odaát hamis
próféta bájolog,
én szüntelen keresem
a kijáratot

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)