Paál Zsolt: Rapszódia

2022. április 10., 07:48

Keszthelyi György: Alkonyat

Messzire vitt az önundor lába,
át a pipázó gyáraktól
egy külvárosi utcába,
szívem az alkonyi napon
még fennakad,
de leszaggat az esti szél
míg megkísért egy-egy kirakat.
Itt borbélyüzlet és kávéház,
rosszfalú raktár,
szédülök és szólongatlak,
mert e tűzfalak közé raktál,
s nem marad utánam nyom...
E tájba tapostad
békétlen szárnyalásom,
Istenem.

Sűrű vörös alkony verdes,
mintha átszúrnák a vénát,
s lassan üvöltenek a
mosdatlan szájú szirénák.
Jó volna, ha itt lennél velem,
(az Ősz megfojtja a fákat),
Látom a fehérlő hátad,
s egy kirakatban az esti zajok
pengetik a zongorákat,
majd a lámpák, mint bűzös legyek,
elringatva egy-egy hegyet
szállnak az éjszaka homlokára.

Hályogos szemmel
rám bámul az éjszaka,
nyirkos házba fúj az éj szaga
az üvegtelen ablakon át,
s a házakra húzza az éji műszak
iszonyú sátorát.

Sötét lett hirtelen,
száznyi utca tátog, s száznyi torok,
s huhog a város bélrendszere,
nyirkos csatornák, sikátorok,
(s a holdat döfködik az ágak),
és a szél lengeti
az ázott ruhákat,
asztalokon pohár,
sárrá hízik bennük a korom,
s belehull a levél, rovardög és pete,
ezernyi dolog rémülete.

Én ide nőttem, mint tenyérbe az ima,
kenyérbe a kés, mint a nő a férfiba,
kinek teste a másikéba vés,
itt élni is csak vezeklés.

A parázna hajnal nyalja a várost,
(s a holdat döfködik az ágak),
izzadó utat, begyes kupolákat,
kopott, égett füvet,
míg a nap még áttetsző buborék,
melyet felrepít a halálos lendület.

Mikor szülnek és ölnek,
mi hát az élet ára?
A válaszom, hogy ráborulok
fehérlő vállad templomára.

Szeretem a kezed, ahogy testembe mélyed,
bennem ring öled kútja, vad, árnyas mélyed,
s arcomra csapzottan hull a hajad,
vak tengeri hínár…
Ölembe vennélek,
ha egyszer magadba hívnál…

Debreczeny György

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.

B. Mihály Csilla

Ha megtalálsz és más versek

2023. november 12., vasárnap

Itt nincs helyük kivénhedett Igéknek,
ma úgy eszünk, hogy semmit nem vetünk,
az álmok itt az ablakon kilépnek,
s gyakorta már pofonra jár kezünk.

Zelenka Brigitta

Tanúságtétel és más versek

2023. november 11., szombat

Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.

Antalovics Péter

Magnóliák

2023. november 10., péntek

még nem tudtam,
hogy a rózsakertet, a katedrálist
és az óvárosi térkövet
az agyamba rejti az idő

Sáfrány Attila

Otthontalan dal – versek

2023. november 08., szerda

Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?

Debreczeny György

a hős katonák és más versek

2023. november 07., kedd

csillagos lépted
égig érő reklámot jelent
az égig érő hazát
verseli a költő
őt követi a nap
mintha nem tudná
hogy váteszek már nincsenek

Kiss Kinga

Mámor – versek

2023. november 06., hétfő

októberi tájban
a nyár után vágyakozunk,
Dionüszosz templomában
álmodozunk egymásról,
úszunk a bájban
s a vérvörös borban,
milyen bölcsesség rejlik az utolsó kortyban?