Paál Zsolt

Reggel a Duna-parton és más versek

Virrad. Most veled ébred a nap, s te az ablak előtt állsz,
szép kezed int, és indul a reggel e tétova csendben.
Nézd! Hogy lobban a víz tükrén az est maradéka

Paál Zsolt

Születés

Vaskos, izmos szelekkel érkezett meg a tavasz. A tetőgerendák és a falak ropogtak, a tetőkön mintha ősvilági állatok dübörögve futkosnának, úgy öklözte, csapkodta a házakat a meleget vajúdó, viharrá termékenyített március. Méhéből pufók, torz pofájú felhők lucskosodtak a világba. S a madarakból kifújták a kiabálós, fenyegető litániákat, a bimbókat tőrré hegyezték, s a vén, satnya ágakat úgy tördelték, ahogy az idő megrepeszti a bordákat és csontokat. 

Paál Zsolt

Szerelmesek

Szerettem őket látni.

Noha egykorúak voltunk, nem tartoztam közéjük. Vasárnaponként ugyanazon parkba jártunk, s néha, fel-feltekintve olvasmányaimból megbámultam őket.

Kamaszok voltak, abból is a legszebbek. A lány csupa aranyos szőkeség, a fiatalság könnyű ígéretével. A fiú is olyan volt, akit a magamfajta fájdalmasan irigyel, hiszen benne látja nemének minden erényét. Egyedül a természetre haragudtam, mely engem meghagyott csúf ifjúságomban.

Paál Zsolt

Valse triste — versek

Repkednek az ablakok,
ahogy vonat fut a tájba,
buja fénnyel színezik a szelet,
s villognak, mint a hamis ékszerek.

Paál Zsolt

Lazarus

Messziről a város csupa rom,
árok, gödör, torzó, anyaghiba,
s nincs szebb nála, mikor felöltözik
az alkonyat rongyaiba.

Paál Zsolt

Rapszódia

Mikor szülnek és ölnek,
mi hát az élet ára?
A válaszom, hogy ráborulok
fehérlő vállad templomára.