Pejin Lea: Mosásnap – versek

2022. április 02., 10:17
Csáki Róbert: Gyűrött lepedők (olaj, vászon, 95 × 140 cm, 2010)

szilveszteri levegő

Ha férfi lennék, rég csókolóznánk.
Ha férfi lennél, te csókolnál először,
olyan vagy.
Így csak szánkban érlelt
dohányfüstök találkoznak
a szilveszteri levegőn.
Nézd,
úgy táncolnak, ahogy
mi nem merünk.
Úgy szabadok, ahogy szeretünk
egymáson átnézni néha,
elszáll a varázs is, elviszi az óév.
Ti-ti-ti, ti-ti-ti, ti-ti-ti, tá-tá,
ez a ritmus, jegyezd meg,
erre kell fordulni.
Ha férfi lennék, tudnálak vezetni,
ha férfi lennél, te vezetnél inkább.
Így csak össze-vissza lépkedünk.
Nevetséges és értelmetlen násztánc.

 

fulladásig

mártírhalált hal a költő éjszakánkét,
amikor hazaér
úgy kapja egyre sorra a tapasztalást,
hogy benne legyen öngyilkos
más is.

nézni amazok beteljesülését,
tátott szájjal bámulni,
ahogy örömülnek egymáson.

csorog a nyál ki az ajak szélén,
berúgva még abszurdabb,
hogy istennek érzed magad,
nem mindenhatóságod,
csak kívülmaradásod miatt.

megteremt egy este,
aztán pórázra fog,
háziasít pár óra alatt,
majd ölbe tetten nézi végig,
ahogy kipusztulsz,
még nem tudod, hogy a nyakpánttól
vagy annak fojtó élvezetétől.

A mártírság alapja, hogy fegyver nélkül
harcolsz lovagi tornákon.

Minthogy a költő mégsem hal meg
igazán, vár.
Hátha veszít táltosságából.
Ki kell hányni mindent, ez a küldetés.
Hátha egyszer elfogy,
hátha kifullad,
vagy betörik.

 

mosásnap

a mosógépem a háttérben
útnak eredt
vitte magával a kisabroszt
a tetején, a hullámcsatokat
vitte magával a párnahuzatot,
a páratlanul magára hagyott
lyukas zoknikat
vitt engem magában
kimosva lélek, kicsi múlt
mint népmesében viszem én
is magammal a szeretőm,
az is hozza magával
az egész temetőt,
az meg hozza magával a kimosatlan
szennyes lepedőt.