Pejin Lea: őszinte testek univerzuma

2022. június 02., 08:27
Bukta Imre: Kocsmai zsánerkép (olaj, vászon, 100 × 130 cm, 2005)

azt nem mondom neki,
hogy minden második nővel elképzelem
magam, aki szépen néz.
hadd higgye, hogy különleges.
annyiban az is, hogy létezik.
hoz nekem egy második sört,
kicsit unom már a bulizást,
vallom be neki,
kételkedik, nevet, kortyol,
összeszorítja ajkát,
síri csöndben ülünk egy darabig.

mondom:
nem bírom már az alkoholt sem,
valahol itt kell, hogy véget érjen a
kamaszkor, kezdek monológba.
valahol itt kell, hogy ráébredjen az
ember, hogy már az sem tölti el örömmel,
hogy körülötte tizenévesek szaladgálnak a
romkocsmában,
csicseregnek, ugrálnak,
sörtálcákról csipegetnek
ott hagyott feleseket,
cápáznak, ugyebár.

nem hiányzik a hányás, a rosszullét,
csak az izgalmas félórák az estékből,
amikor valaki,
valaki csak elhiszi,
hogy lehet valami.

zavarodottan néz rám,
iszogatja a málnás kacsát,
vodka-szörp-citromlé,
kamaszital.

azt mondom,
csak egy volt,
nevezzük tizenháromnak,
igen, mint a doktorháuszban,
azóta meg csak a
félórák,
az izgalmas félórák
a hétvégi bulikban,
azok maradtak…

Szánalmasnak nevez,
meg öregnek,
a sokadik feles után
megy is tovább
valami partira,
egyetemi helyre.
még várok harminc percet
itt egyedül, mondom…
harminc percet,
de csak annyit,
ígérem.
fél órát csak,
hogy hátha
valami…


(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. május 21-i számában)