Polgár Kristóf: Kórlap és más versek

Kórlap

Hagyatéki tárgyalás összehozza
a családot. Fahéjas sütemény,
csapvíz kancsóban. Még néhány
szék a farost asztal körül. Sarkai
lekoptak vagy letöredeztek, takarja
fehér terítő, amit nem használtunk.
Valaki rágyújt, nem szólsz
érte. Ebéd után engedélyt
kellett kérni a cigarettához és
legfeljebb a teraszon. Sakktábla
ahogy hagytad. Mellette sakkoskönyv.
Cseleket tanultál belőle, nyitásokat.
Hátha érdemes partnered lesz valaha
egy unokádból. Olajszag, mintha
bundás kenyérrel vártál volna
vendégeket. Séta a kertben.
Meg kell nézni a koktélparadicsomot,
bogyós bokrokat, körtefát,
ahonnan egyszer leestem.
Halk szipogás, száraz köhögés,
vonatkürt két utcával arrébbról.
Csak halálra ítéltnek járnak
utolsó szavak, itthon
sosem volt divat.

Minden szilánk 

Táj, föld és kelet, de nem távol-,
nem is közel, csak kelet.
Véres megtorlás egy kocsmai
félreértés miatt. Vastag falú
sereskorsót még nem láttak
szilánkokban. Micsoda erő
szükséges efféle akcióhoz.

Ilyen lehet, mikor kihúzzák a földet
lábuk alól. Ujjaik belemarnak,
de egyszerű jelenség rabolja el,
ami biztos. Megremeg a hit
Istenekben, uralkodókban, ízekben.

Vastag falú korsószilánkokon
lépked az idő. Ez is
össze tud törni. Csendes helyiség.
Csendnél keményebb a csont,
csontnál keményebb az üveg.
Egy koponya is lehet szilánkokban

hajas fejbőr alatt.

Vihar, szőlő

Vihar lesz. Tudja, mert ilyenkor
ragacsos nyála búzasörtől és
délután már lát is felhőket a szőlőskert
végében.

Ilyen időben nem szívesen ül
otthon. Ép fogait matatja nyelvével,
felbont még egyet, éppen csak
nem langyos, alig fél órája tette
hűtőbe.

Már nem dohányzik. Hiányolja. Sajtot hoz,
kenyeret, megvárja az első cseppeket
a verandán. Örül, hogy igaza lett, de
ilyenkor nem szívesen ül itthon.

Idén is lemondhat a mennyországról.
Amíg van gyümölcs, addig ő is marad.
Ennyit esik, sosem szárad ki. Ha
ő mégis meghalna, ki gondozná a szőlőt.