vannak szavak
(sînt cuvinte)
vannak szavak amelyeket
bár ismersz soha nem fogsz
használni
többé az asztalnál
ültetek az udvaron
a barackfa alatt
tányérban a leves előttetek
nagytata mohón beleharapott
az árdéba ez egy
ilyen szó csíp
kérdezted
dehogyis tessék kóstold meg
b i z a l o m m a l
b e l e h a r a p s z
k i b u g g y a n
a könnyed lopva ránézel
látod mosolyog eszed tovább
kitartóan mosolyogsz
Wúménguān
útkereszteződés nedves macskakő
kihalt
nyárikert néhány asztallal székkel
esőben elhagyatott elektromos
roller párizs
bukarest brassó bármely másik
európai város amelyet láttál vagy
ahol jártál épületek falak
mögöttük
nyilván emberek élnek szeretted
elképzelni milyenek is lehetnek
milyen az életük
most rájössz hogy fölöslegesen
jónapot
köszönsz egy ismerősnek vagy
egy idegennek sietni kezdesz
(anélkül hogy feltűnjön: ezt teszed)
hazafelé
otthontalanul
an acquired taste
Bogdán Lászlónak, in memoriam
amikor először ittál guinnesst
a falubeli pub-ban
megtudtad hogy ez
an acquired taste
sokáig nem szeretted
a sört keserűnek találtad
és még fájt is tőle
a fejed
végül azonban
ízleni kezdett és aztán
frusztráltnak érezted magad
amikor megtudtad hogy többé
nem ihatod
a falu kocsmában* kávézás
vagy sörözés közben
a helység iszákosa asztalotokhoz lépett
mutatóujját lacira szegezte és azt mondta
én ismerlek téged a tévében láttalak
ugyanaz a helyzet a kávéval is keserűnek
tűnt neked sőt el is álmosított ahelyett hogy
ébren tartott volna most pedig élvezed az ízét vagy
így tűnik neked szerencse hogy
erről még nem kell lemondanod
a vers számodra
nem szerzett íz tudod
(már amennyire ezt tudni lehet)
hogy nem mondasz le róla
akkor sem ha ízlelés & szaglás
nélkül maradsz
és még akkor sem ha ő talán
elhagy téged is mint annyi más
alkalmi szeretőt
*az eredetiben is magyarul, így (a ford. megj.)
reggeliben
(dimineața)
megittad a kávédat
nyilván te főzted
kidobtad
a zaccot
elmostad
a hozzávalókat
legutoljára a csészét miután
elszórakoztál
a gondolaton
hogy megjósolhatnád belőle
legutóbbi könyved fogadtatását
visszatetted a helyére az asztalon
a csomag kekszet
egy pillanat erejéig
paulus silentiariusra gondolsz
egy név
néhány vers alatt
egy antológiában
üresen hagyod a mosókagylót
a konyha nagyjából rendben mögötted
kábé mint az irodalomtörténet
miután már nem leszel
Szonda Szabolcs fordításai
(A magyar változatok a FILIT Műfordítói Műhely 2023-as kiadása során készültek el, amelynek szervezői a jászvásári Román Irodalmi Múzeum, valamint az ipotești-i Mihai Eminescu Emlékház és Tanulmányi Központ.)
Romulus Bucur 1956-ban született Aradon, magyar anya és román apa gyermekeként. Költő, esszéíró, műfordító, publicista, egyetemi oktató, az Arca folyóirat főszerkesztő-helyettese. 1978 óta közöl verset és esszéket, tanulmányokat hazai és külhoni folyóiratokban, emellett több fontos irodalmi antológia és szakirodalmi munka szereplője és társszerzője, összeállítója. Kötettel 1984-ben debütál (Greutatea cernelii pe hîrtie – A tinta súlya a papíron), azóta tizenegy önálló verskötete és három önálló esszé- és tanulmánykötete jelent meg, műfordítóként pedig többek között Claude Royet-Journoud, Laureano Silveira, John Le Carré, Raymond Queneau műveit ültette át román nyelvre. Eddigi munkásságát közel húsz szakmai díjjal ismerték el, írásai olvashatók antológiákban angolul, németül és magyarul is. Itt közölt versei legutóbbi, Mare nostrum című kötetéből származnak (Tracus Arte Kiadó, Bukarest, 2022).
