Rónoki Bertalan: Állásinterjú és más versek

Állásinterjú

első próbaként
állatok latin neveit
sorolja fel az isten

elsőre memorizálni kell
listát alkotok papírra

végül az úr egy végzetes
ellentétes színnel
ítéletet hirdet

a lista hibás
párat sorrendileg felcseréltem
azt mondja majd értesít

de én már tudom
nem leszek Noé

Vakrandi

Gyapjas kis jószágot
viszek ajándékba. Aggódom,
túlzás az első alkalommal.
Kedvében szeretnék járni.
Több forrásból is tudom,
hogy régen szerette,
boldogabbá tette mint
holmi csecsebecsék.

Félmosolyt ad és halkan annyit,
hogy már vegán, de azért örül,
felneveli, csak jó lesz valamire.
Kiderül később, ez az étrend,
amin él egy különleges diéta
sok húsevés nem tett jót neki,
pár ökör simán lecsúszott,
azt hiszem viccel.

Egy meglepő gyors éteremben állunk,
a gyors picit túlzás legalább
fél-háromnegyed óra.
Most nyitott, középen hosszú sor,
oldalt padok. Úgy látom menü van,
aki megkapja a helyére siet.
Már csak ilyen helyekre jár.
Ő a tulaj, mint kiderült,
meg is lepett, akkor ezért
nem volt muszáj fizetni.
Fehér ruhás fiúk jártak körbe kosárral
mindenki valami apróságot dobált bele.
Főként apró pénzt és némi papirost.

Beszélgettünk. Azt mondja kedvel, sőt szinte
előre szeretett. Ez azért cseppet crazy.
Még azt is elnézi, hogy én ezelőtt,
nem is eggyel, sőt volt, hogy egyszerre.
Annyit kér, hogy ha belevágunk,
a többit hagyjam hátra, ő ilyen mono…
Nem emlékszem pontosan milyen.

Belementem, találkozunk még.
A többit pedig elégetem.
Most ugrott be. Monoteista.

                                                                          éntotem

                                                  népviseletünkből csak a kendők maradtak
                                                                 magam leszek a bálvány
                                                                    a sarkokat lebontjuk
                                                                    medvék vad nyelvén
                                                                nem szólunk csak otthon
                                                                     ha nem hallja senki
                                                               magam se hallom beszélni
                                                                 panelokban nem laknak
                                                                         házi szellemek
                                                                       lakásunk rideg és
                                                               gyerekeink nem gagyognak
                                                                       kihalt rengeteg ez
                                                                      hol sorra zsigerelik
                                                                          a szellemeket
                                                                      egy nagyobb hatalom
                                                                             nevében