Amit nem teszek
Nem nézek többé menyasszonyi
ruhákat a neten. Nem játszom
újra fejemben a múltat. Nem
bámullak titeket az idő
rózsaszín szemüvegén át, nem
filterezem meg a valóságot.
Nem rágódok olyasmin ami
megtörtént. Nem aggódom azon,
ami még nem. Nem hitegetem
magam. Nem ellenőrzöm
percenként az instát, naponta
kétszer használom a messengert.
Nem esek kétségbe ha nem írsz,
csak a saját hangomtól várok
megnyugvást. Nem félek többé
a betegségektől, hajnalig olvasva
a házi patika pont hu oldalát.
Nem lelkesedek semmiért, nem
esek többé pofára. Nem félek majd
a felnőtt léttől, arról álmodozom
amiről kell. Nem fázom többé
a forró szaunában sem, nem fűt majd
titokban a vágy, jeges Cosmók idején.
Mona Lisa
– hétórás hírek
Mónikák falják
az operatív törzs honlapját,
Lizák nyitják gumikesztyűben
a boltajtót. Kizavarta múltkor
a pénztáros. Nem múlt el dél,
sem hatvanöt. Kutyák csaholnak
szájkosaras gazdáikon,
kitchen-stricik, futtatják otthon az élesztőt.
Egy néni szerint csak kitalálták.
Szezámmagos, csípős rémmese.
A menyasszony a postát gyalázza,
a húga meghal a dizájnerbugyikért.
Tisztítókendővel törlik a szavakat.
Fertőtlenítik a felhőt, súrolják a szivárványt.
Brandépítés
Ekrü csipkék közt válogatsz,
mint egy sznob örökösnő.
Koktél, és libegsz a parkett
közepére, ahol mindenki
a szelfidet bújja. Púder szín
körmöd, rúzsod, gerinced.
A fogadon is púder lett
a lepedék, el ne térjen
az épített brand imázsa.
Régen gilisztákba haraptál,
markoltad szabadon a földet.
Most csak kukacokat hánysz.
(Karantének)