Nyári porban
Levetted kalapod és köszöntél
a nyárnak, s a folytató szó
szádon maradt hirtelen.
A jegenyefasor sudarai,
mint néma felkiáltójelek
szemedben. Harangszó
hintázik fölöttünk a magasban.
Az illatos nyári porban felébred
benned egy gondolatnyi gyerekkor,
látod magad kipirult arccal
szembe jönni az úton.
Másnap
Tüzet raktunk az erdő szélén,
a parázs fölött megcsordult
a szalonnazsír. Beszélgettünk
tikkasztó nyarakról, estékről,
szerelemről. Másnap a vonatod
kőszénszagot füstölve
végigszaladt az álmos határon.
Elvitt az idő sodrában…
Megágyaztam, a vánkosokra
nagyokat csaptam tenyeremmel,
s a suttogó csendben utánad
szaladtak gondolataim.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)