Simek Valéria: Versek

2020. október 15., 10:37
Fazakas Barna: Gyökerek I. (40 × 40 cm, 2020)

Kienklause
 
Fejedben égett, lobogott
elszánt akaratod.
Amit kigondoltál, megtetted.
Egy lehelettel közelebb
hajoltál hozzám. Néztük,
ahogy az ablakon túl a Hold
ezüstjében apró fény vetül
az Alpokra. Felhőnek még az
emléke sem látszott az égen.
Mintha ebből a júniusi estéből
szabták volna érzelmeinknek
élő valóságát.
 
Visszhangod
 
Moha fogta fel lépéseid zaját,
az összehajló vén fák megszűrték
a csöndet és a fényt. A nap aláhullott,
és égővörös fénye felgyújtotta az erdőt.
Visszhangod bolyong a fák között,
szimatol az erdőszagú ember felé.
A pataknak is megjött a hangja.
A völgy körülvesz, beágyaz a maga
ismeretlen puha ölébe.
Állsz ott, mint akit titokzatos
erők tartanak kötözve.
 
Tányércsörrenés
 
A tányércsörrenést felitattad a
csönddel. A konyhában az ételek
felett utolsó seregszemlét tartottál.
Sem hazudni, sem sírni nem tudtál, csak
jártál-keltél jövőd elhagyatottságával.
Sorsod mélysége fölött nem feszült
biztonsági háló. Emberi voltál, erőt
adó. Emlékeidben utaztál.
Az évtizedek elmúltak, de a természet
ugyanaz, csak az ember építette világ
változott meg körülötted.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 10-i számában.)