Stelczer Endre: Versek

2020. november 27., 02:35
Jovián György: Lépcsők (olaj, vászon, 170 × 200 cm, 2008)

Máté szavaira

Hallván halljatok és ne értsetek
és látván lássatok és ne ismerjetek.
Isten mondta ki egykoron az átkot,
Jehova lesújtott és nyögnek a világok.
Mert megkövéredett e népnek a szíve –
való, véresen való lett jövendölése
Ézsaiásnak, kit az Úr választott,
hogy verje s ostorozza véle a világot.

A szememet, Uram, ó én is behúnytam,
s vakon, elhagyatva járok e világban.
Nem hallok fülemmel s szívemmel nem érzek,
nem engedi bűnöm, hogy hívjalak Téged.

Keserűség

Füst, rossz szag, fáradt emberek.
Leülök. Parancsol? Valamit rendelek.
Kávét vagy mérget. Mindegy nekem.
Nincs hitem, Nincs álmom, Nincs Istenem.
Sokszor akartam így ülni, egyedül.
De mégsem hittem, hogy tényleg menekül
előlem barát, erkölcs, leány.
Kiégtem teljesen. Maradt: a magány.
Sírni sem akarok. Minek? Miért?
Nem fáj már semmim, soha, senkiért.
Nem ráz fel Hit, Szerelem, Haza.
Kopáran állok, mint őszutón a fa.
Ma még vagyok. Holnap? – Csak voltam.
Nem sír majd senki, ha megtalál holtan.

Áltatás

Nem engedik, hogy őszinte legyek,
akik azt prédikálják:
hazudni bűn.
Nem engedik kitárnom vénült lelkemet,
mert: a testem még fiatal.
Nem engedik, hogy halálról beszéljek,
mert: előttem áll az Élet!

Miért nem szabad erről beszélnem?
Tudom, Ti is látjátok a bölcsőben a halált
s a pólyára ejtett szemfedőt.
Álmodjátok a jövőt, megborzongtok,
de szép álmokról beszéltek mégis.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában.)

Legfrissebb hírek
2021. január 23., 08:16
2021. január 23., 07:18
2021. január 22., 15:39