Ugyan mi fán terem ez a havazás?
Amikor megpillantom – szemem elvakítja!:
mintha egyszerre lobbant volna
fehérbe a meggy s a szilva.
Miféle váratlan ajándék ez?
Amit a tél előlünk fukaron elzárt,
azt most a tavasz két kézzel szórja! –
s amire már senki se várt:
kertemben partot ér viráglomb-hajója!
Kikötnek bennem az évszakok,
a száműzetés szigetén:
a pallókon csuda-egy-színes társaság
özönlik énfelém,
elönt, mint a mámor és
kitölt, mint a nyár,
madarak hordják szét a ruháim,
árbochoz kötik lobogónak,
gyíkok járnak át a fülemen,
álmaim közt sünök pakolnak,
házamat méhek dongják körbe,
mintha már-már maga is fölrepülne!...
Föl! Hisz ez az évszakok hajója!
Életre kel tőle minden, kavarog,
vérzik, énekel…
Mintha Isten teste volna,
amit nem érek el.
A száműzetés évszakai II.
Rigók gyöngysorával érkező Isten,
ha te vagy ez a havazás,
ki átszitálsz a falamon,
s megülsz majd télbe fordult fejemen
– ne hagyd, hogy kihűljön a pillanat,
ha ennyire szeretem!
Nem kértem eddig Tőled túl sokat
– most egyszerre adj mindent, amit sose kértem én!
Lehet, hogy nem bírom, lehet, hogy felfal,
de majd világít értem ez a költemény,
mert csak a szavakban élhetek.
Ó, a százszor átforgatott szavak!:
mint eke alól a földrögök,
messzire porzanak.
Kötözz ki rájuk, ha már nem lesz rám szükség,
hadd legyek megannyi kódolt üzenet!
Vigyen a nyár, madárcsőrben az ének,
őszi esők földszagából vigyen a barna szél…
Ha portámnál szebb vidéken kikötsz majd bárhol
– fűszereid illatában én is élek.
A versek a Miféle földet című kötetben olvashatók (Orpheusz Kiadó, Budapest, 2014).
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)