Szentmártoni János: A száműzetés évszakai

2020. május 16., 08:56
Szemadám György: Madárház LI. Afrikai bronzfoltos erdei gerle (olaj, farost, 28 × 32 cm) – Fotó: Haris László

Ugyan mi fán terem ez a havazás?

Amikor megpillantom – szemem elvakítja!:

mintha egyszerre lobbant volna

fehérbe a meggy s a szilva.

Miféle váratlan ajándék ez?

Amit a tél előlünk fukaron elzárt,

azt most a tavasz két kézzel szórja! –

s amire már senki se várt:

kertemben partot ér viráglomb-hajója!

Kikötnek bennem az évszakok,

a száműzetés szigetén:

a pallókon csuda-egy-színes társaság

özönlik énfelém,

elönt, mint a mámor és

kitölt, mint a nyár,

madarak hordják szét a ruháim,

árbochoz kötik lobogónak,

gyíkok járnak át a fülemen,

álmaim közt sünök pakolnak,

házamat méhek dongják körbe,

mintha már-már maga is fölrepülne!...

Föl! Hisz ez az évszakok hajója!

Életre kel tőle minden, kavarog,

vérzik, énekel…

 

Mintha Isten teste volna,

amit nem érek el.

 

A száműzetés évszakai II.

Rigók gyöngysorával érkező Isten,

ha te vagy ez a havazás,

ki átszitálsz a falamon,

s megülsz majd télbe fordult fejemen

– ne hagyd, hogy kihűljön a pillanat,

ha ennyire szeretem!

Nem kértem eddig Tőled túl sokat

– most egyszerre adj mindent, amit sose kértem én!

Lehet, hogy nem bírom, lehet, hogy felfal,

de majd világít értem ez a költemény,

mert csak a szavakban élhetek.

Ó, a százszor átforgatott szavak!:

mint eke alól a földrögök,

messzire porzanak.

Kötözz ki rájuk, ha már nem lesz rám szükség,

hadd legyek megannyi kódolt üzenet!

Vigyen a nyár, madárcsőrben az ének,

őszi esők földszagából vigyen a barna szél…

Ha portámnál szebb vidéken kikötsz majd bárhol

– fűszereid illatában én is élek.

 

A versek a Miféle földet című kötetben olvashatók (Orpheusz Kiadó, Budapest, 2014).

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)